Niederehe az Eifel-hegységben rejtőzik, a terület a római időkban már biztosan lakott volt, a mai falu pedig a kései Karoling-korból származik. A falu mai lakossága mintegy négyszáz fő, a középkorban ennél jóval kisebb lehetett.

A helyi gróf a XII. század végén rendelte el itt egy női kolostor alapítását. Ekkor épült egy kis kápolna és a torony alapjai - ez a kápolna a mai mellékhajó, bár a ma látható ablakok nem középkoriak. 

Nem sokkal ezután, a XIII. század első éveiben épült mai templom, egyszerű kivitelben. Érdekes a szentély 5/8-os, szögletes kialakítása (egy nyolcszög forma, amiből öt oldal épület meg ténylegesen, a másik három az épület belsejébe esne). Ez a gótikus korra lesz jellemző, bár az apszis, a templom többi részéhez hasonlóan, teljesen román stílusú. 

Az épület még a korszak vidéki templomaihoz képest is feltűnően egyszerű, hiányoznak a román korban megszokott díszítő ill. kiegészítő elemek. A templom teljes hosszban és szélességben egyforma magas is, leszámítva az első lendülettel épült kápolnát, amit mintegy mellékhajóként beépítettek az új temlomba. 

A kolostor a XV. században virágzott, bár inkább a kolostorépület fejlesztésére költötték a pénzt, mintsem a temploméra. Végül az apácák erkölcstelen életmódja miatt (erről részletesebb feljegyzések nem készültek) a kolostort feloszlatták, és a XVI. század elején premontrei férfi szerzeteseket telepítettek ide. A templomra ők se igen költöttek, így az máig lényegében a XIII. századi állapotban áll. A kolostort 1803-ban újra feloszlatták, ekkor a francia császár rendelkezésére, minden más szerzetesrenddel együtt. 

A belső térben is egy nem túl cizellált román kori kialakítást látunk, a vélhetően szerény képzettségű, vidéki építőmesterek az egyszerű keresztboltozatot is alighanem inkább csak szemmértékre építették. Egyedül a szentély kialakítása díszesebb. 

Megfigyelhetünk viszont egy rajnai sajátosságot: a vastagabb (ma barnára festett) oszlopok tartják az épület súlyát, ezek megfelelnek a mennyezet egységeinek is. Az áthidalt távolságot pedig mindig megfelezi egy másik, vékonyabb, csak a fal súlyát tartó oszlop. 

A francia megszállás után a templom a helyi katolikus egyházközség kezelésébe került, máig ők használják.