Lorsch a Rajna felső folyása mentén található, Mannheim és Darmstadt közt. Kolostorát a feljegyzések szerint 764-ben alapították, első temploma ennél is régebbi lehetett. A kolostor virágkorát a X-XII. századokban élte, utána hanyatlásnak indult, 1564-ben felszámolták. 

Ma Lorschban, némi falmaradványon túl, két értelmezhető épületet találunk. Ebből a dombtetőn álló van rosszabb állapotban, ennek ellenére ennek beazonosítása egyszerűbb. 

Ez a kolostor temploma, egészen pontosan, ami ebből megmaradt. A templom évszázadokon át állt használaton kívül, nem csoda, hogy abban a korban, amikor az építőanyag megfizethetetlenül drága, a műemlékvédelem pedig ismeretlen volt, a nagy részét elhordták környékbeli építkezésekhez. 

A kutatási eredmények szerint a megmaradt rész strukturálisan a XI. századból származik, a gótikus elemek ennél nyilván későbbiek.

A domb alján egyenesen a templomrom vonalában, attól valamelyest nyugatra áll meg meghatározhatatlan funkciójú épület. A jobb híján "kapucsarnok" ("Torhalle") megjelölésű épület 900 körül épült, minden valószínűség szerint a kolostorhoz tartozott, és eredeti használati célja nem ismert. Az biztosan tudható, hogy eredetileg is éppoly szabadon állt, mint most, azaz sem a kolostor külső falához, sem más épülethez nem csatlakozott, nem valami más létesítmény kapuja volt. 

A kétszintes épület alsó szintjén a keleti és a nyugati oldalon három-három boltíves nyílást látunk, ezek egy téglalap alakú teret zárnak közre. Az északi és a déli oldalon egy-egy lépcsőházat látunk, ezeken át juthatunk fel az emelere. Ez így tipikus Westwerknek tűnik, lásd például az aacheni várkápolna Westwerkjét, eredetileg hasonló arányokkal, de sehol máshol nem ismerünk önmagában álló Westwerket. 

Whgler, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons

Az emeleten a karoling kortól a barokkig terjedő időszakból különböző falfestményeket látunk, ezer év alatt többször is átfestették, mindig újra és újra ráfestve a korábbi rétegekre. 

http://www.bildindex.de, Public domain, via Wikimedia Commons

A XVII. század végén az épületet jelentősen átalakították. A két szintet elválasztó mennyezetet eltávolították, a boltíveket a keleti oldalon befalazták, a nyugatin ajtókat építettek rájuk. Így egy nagy belmagasságú, de az időjárás viszontagságaitól védett csarnokot alakítottak ki.

Egy, az 1930-as években végrehajtott felújítás során ezeket az elemeket ismét eltávolították, a két szintet is újra elválasztották egymástól, törekedve, amennyire ismereteik engedték, az eredeti állapot helyreállítására. Ezzel nyerte el az épület a mai állapotát.