Ezer évvel ezelőtt a Mosel feletti hegyoldalban, kb. félúton Metz és Nancy közt, volt egy jelentéktelen falu, Mousson. Kb. a falu alatt építettek egy hidat a folyón. A falu máig megőrizte jelentéktelenségét, a hídra viszont rátelepült egy kisváros, amit, minden fantáziát nélkülözve, Pont-à-Moussonnak (franciául kb. Híd Moussonnál) hívnak. 

A blog régi olvasóinak bizonyára már beugrottak a reflexek, miszerint minden Márton-templomnál leírom, hogy az ő tiszteletére szentelt templomok a frank korból származnak - miközben az imént megtudtuk, hogy a frank korban itt semmi se volt. 

És valóban, az Antal-rend gótikus temploma a XIV. század elején épült (eredetileg torony nélkül), azaz kb. akkor, amikorra a megjelenése alapján tippeltük is vona, és ismereteink szerint ez volt az első templom itt. 1335-ben szentelték fel, a rend védőszentje, Remete Szent Antal tiszteletére. 

Egy háromhajós bazilika, kereszthajóval. A kereszthajó vékony, és elég rövid is, alig lóg ki a főhajóból. Az apszis annál díszesebb, hatalmas ablakokkal, ráadásul 7/12 kialakítású, azaz nem nyolcszög, hanem 12-szög alakú, amiből 7 oldal látszik (a másik 5 esne az épület belsejébe). Láthatjuk az igen erős támpilléreket, és a főhajót tartó támíveket a mellékhajók felett. 

Chris06, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons

A belső tér is a korszaknak megfelelő, a fehér falakkal és a nagy ablakokkal a templom egészen világos. 

A nyugati homlokzat a nagy, a teljes szélességet kitöltő gótikus ablakkal és a tornyokkal a XV. században épült, a touli székesegyház mintájára, de annál kisebb méretben és egyszerűbb kialakítással. 

Az Antal-rend leépülése nyomán a templom előbb a jezsuiták kezelésébe került, majd a helyi katolikus egyházközség vette át, és használja plébániatemplomként máig. Amikor átkerült a helyi közösség kezelésébe, akkor megváltoztatták a titulusát is Szent Mártonra (megtévesztvén ezzel a blog gyanútlan olvasóit).