Ahol a Nahe a Rajnába folyik, és a Rajna folyása is megváltozik, ott már a római korban is biztosan volt egy város, amit ráadásul ugyanúgy is hívtak, mint ma, csak a nyelvekre jellemző végződés változott meg: Bingium -> Bingen. Keresztények az ötödik században már biztosan éltek itt, és a nyolcadik századból tudomásunk van egy templomról is. 

Az nem ismert, hogy a nyolcadik századi templom a maival azonos-e, de a blog régi olvasói bizonyára már megtanulták: Szent Márton védőszentként való szerepeltetése frank kori eredetre utal, azaz biztosan az első évezredre. 

Az persze ránézésre is látszik, hogy ezt az épületet nem a Karoling korban emelték. 1403-ban ugyanis az a templom teljesen leégett, csak az altemplom maradt meg. 

Ekkor emeltek a helyére egy újat, már, a kornak megfelelően, gótikus stílusban. Először a főhajó készült el, majd az 1420-as években két mellékhajó is. 

Ezen a képen jól kivehető a főhajó, és felismerhető a déli mellékhajó is. Sajnos az utólag, a XIX. századhban hozzáépített neogót kápolnák miatt a XV. századi épületrész alig látszik. 

A XVI. század elején az elig száz éves északi mellékhajót lebontották. Mivel a Szent Márton egy apátsági, azaz szerzetesi templom volt, a városnak pedig igénye volt egy plébániatemplomra, így a Szent Mártont bővítették ki az északi oldalon egy kéthajós épületrésszel, ez lett a plébániatemplom. Így azóta az épület aszimmetrikus. 

A belső tér is teljesen és jellegzetesen gótikus, láthatjuk a csúcsíveket, a bordázott mennyezetet. 

Bár ma már a templom építészetileg és funkcionálisan is egységes (az apátságot a napóleoni megszállás idején feloszlatták), a kép bal oldalán a Szent Borbála tiszteletére emelt egykori kéthajós melléképület, plébániatemplom, máig megfigyelhető. Így ma a templom négyhajós. 

A XIX. századi felújítások során a templomot dél felől kibővítették két kápolnával, a neogót épületek stílusban igazodnak a négyszáz évvel korábbi főépülethez. Az épület napjainkban is a katoikus egyház kezelésében áll.