A Lahn folyó mentén fekvő Ems már a római időkben is lakott volt, termálfürdőjét, amelyről a város neve a "Bad" előtagot kapta, a középkor óta ismerik. Lakossága a középkorban párszáz főt tett ki, a második világháború óta tízezer fő körül ingadozik.

A lényegében ma is látható templomépület a XII. század közepén épülhetett. Ez a blog régi olvasóit esetleg meglepheti, hiszen a Szent Mártonról elnevezett templomok története általában a frank korra nyúlik vissza. A templom építéstörténetét nem ismerjük, de a fehasznált anyagok, ill. az érett román korra jellemző építészeti stílus azonban kizárják, hogy az első évezredben épült volna. 

Azonban írásos emlékek szerint itt korábban is állt egy templom, és Márton szerepe is erre utal: a XII. században már nem volt szokásban az ő tiszteletére templomokat emelni errefelé. 

A templom a korszaknak megfelelően egy háromhajós bazilika, kissé szokatlan, bár nem egyedülálló a szentély lezárása egy függőleges fallal a jellemzőbb félköríves kialakítás helyett. 

Fotó: Wikimedia Commons.

A mellékhajók árkádos kialakításúak, több hasonló példát is látunk a régióban, pl. a közeli Niederlahnsteinben is. Bár kívülről az árkádok nem látszanak, a kimondottan magas mellékhajók, és a két ablaksor a mellékhajókon árulkodóak. A belső képen megfigyelhetjük azt is, hogy a szentély belülről félköríves lezárású, tehát a belső és a külső fal itt nem párhuzamos. 

A templomot 1720-ban egy tűzvész után állították helyre. Láthatóan az eredeti kialakítást követték, a régészeti vizsgálatok is igazolják hogy a templom szerkezete a középkorival megegyezik. Egyes részletek eltérhetnek. A tűzvész során megsemmisült minden korábbi dokumentum is, ezért nincsenek az építésről pontosabb ismereteink. 

A XX. század közepén kapott az épület egy átfogó felújítást, így ma jó állapotban találhatjuk.