A római időkben Köln mellett volt a Rajnának egy mellékága, ami egy szigetet képezett a város és a folyó közt. Ezen a szigeten inkább katonai épületek álltak, majd a második század közepén épült a Rajna partjára három nagy raktárépület, kettő a folyóra merőleges, egy azzal párhuzamos falakkal. 

Ebből az egyik csarnokot, legalábbis részben, használhatta fel egy bencés apátság. Az apátság alapítása teljesen a ködbe vész. Az biztos, hogy a X. század közepén már létezett, a történészek általában a VIII - IX. századokra helyezik az alapítást. Az apátságot a frankok védőszentjéről, Tours-i Szent Mártonról nevezték el. 

Az első évezred végén az akkori kölni püspök a leromlott állagú, a kutatások alapján biztosan a fentebb említett római csarnok alapjaira épített épület felújítását bőkezűen támogatta. Ez volt Köln második nagy virágzásának időszaka, a XIII. századig, ekkortájt gond nélkül telt ilyesmire. Az ezredforduló környékén tehát itt már állt egy templom, a Rajnára merőleges (majdnem pontosan kelet-nyugati) hossztengellyel, feltehetően egy római kori raktárépület átépítéséből.

Thomas Robbin [CC BY-SA 3.0], via Wikimedia Commons

Eltelt ezer év, és még hozzá se fogtak a templom építésének, amiről írni szeretnék. De elérkezett ez is, miután 1150-ben egy tűzvészben jelentős károkat szenvedett az épület. Ezután az épen maradt részeket is visszabontották az alapokig. A szentélyt teljesen újjáépítették, az érett román stílusnak megfelelően. Három apszis épült, akárcsak a Szent Apostolok templománál.

Az hosszház továbbra is a római raktár alapjaira épült, azzal egyező méretű maradt. A római épületet követve egy háromhajós bazilika épült, amely lényegében a mai napig itt áll. 

A belső tér a román kor tipikus jellegzetességeit mutatja, megfigyelhetjük az egyszerű oszlopsort, a mindenütt ismétlődő boltíves szerkezeteket.

A bazilika különlegessége a négyezeti torony. Ahol a hosszház a három apszissal találkozik, oda egy tornyot emeltek. Ez korántsem szokatlan, sőt, mondhatni, tipikus jellemzője a korszak építészetének. A Szent Márton bazilika különlegessége a szokványosnál jóval magasabb torony, amely jelentősen megnöveli az épület teljes magasságát. Ráadásul a torony négyzetes alaprajzú, és ugyanolyan széles, mint a főhajó azaz a lehető legnagyobb területű, és jóval átlag feletti magasságú. 

Anton Woensam [Public domain], via Wikimedia Commons

Ezáltal a torony tulajdonképpen meghatározza az egész épületet, alig vesszük észre, hogy van alatta egy szép bazilika. Főleg, miután egy vihar levitte a toronysisakot, és azt gótikus formában építették újjá, így tovább növelve az épület magasságát. A Szent Márton templom meghatározta Köln városképét a folyó felől nézve. Még ma is szembeötlő, pedig ma már elhomályosítja a párszáz méterrel arrébb álló dóm, ami évszázadokig félkészen állt. A fenti, késő középkori ábrázoláson például jól kivehető a folyónál álló templom (kb. a kép közepén), és kicsit arrébb a félbehagyott dóm.  

A városban két templom épült Szent Márton tiszteletére. A másik jóval szerényebb méretű volt, mint emez, ezért azt Kis, ezt pedig Nagy Szent Márton templomnak nevezték. A "Nagy" tehát ebben az esetben nem Márton, hanem a templom jelzője. 

William Tombleson [Public domain], via Wikimedia Commons

A négyezeti torony kis tonyocskáit időnként levitte egy-egy vihar, ezeket hol pótolták, de azért inkább nem - az újkorban már Köln nem volt olyan gazdag, mint a második évezred elején. Ezért aztán elég sokáig csak kettő vagy három tornyocskával állt a Nagy Szent Márton. 

Fotó: Fortepan, ARCHIV FÜR ZEITGESCHICHTE ETH ZÜRICH / AGNES HIRSCHI/CARL LUTZ FELVÉTELE 

A második világháborúban azután nem csak részletek, de a templom nagy része megsemmisült. A négyezeti toronyból alig maradt valami. A bazilika boltozata teljesen eltűnt, a főfalak nagyjából megmaradtak. 

Nem ez volt az egyetlen román kori templom Kölnben, amely jelentős háborús károkat szenvedett. Sokat vitáztak a politikusok arról is, egyáltalán újjáépítsék-e a Nagy Szent Márton templomot. Bár végül az újjápítés mellett döntöttek, az nagyon elhúzódott. A tornyot 1965-re állították helyre, a hosszház újjáépítését csak a hetvenes években kezdték el. A teljes hellreállítás után csak 1985-ben, negyven évvel a háború vége után nyitották meg újra a templomot.  Azóta csodálhatja újra mindenki a Rajna partján álló épületet.