Ramersdorf a Rajna mellett fekszik, néhány kilométerrel Bonn felett, az átellenes parton (a XX. században Ramersdorfot is Bonnhoz csatolták, de Bonn eredetileg csak a Rajna bal partján feküdt). Itt létesítettt a Német Lovagrend egy, a folyó fölé magasodó dombon egy kolostort a 1230-ban. Ekkor épült itt egy kápolna is a rend tagjai számára, amelyet Szent György tiszteletére szenteltek.

A kápolna nem túl nagy, körülbelül 8×14 méter. Építeszeti megoldása egészen egyedülálló: egy háromhajós tamplom, ami kívülről az érett román kor jellegzetességeit mutatja. Láthatjuk a boltíves díszítéseket, a kései román korra jellemző ablakokat például.  

Christian Hohe [Public domain], via Wikimedia Commons

A belső kialakítása viszont egy az egyben gótikus. De már az épület felépítése sem bazilika, hiszen hiába áll az épület a kis méretei ellenére is három hajóból, ezek egyforma magasak, ami a gótikus templomok sajátossága. 

A szentély nem féköríves, hanem sokszög (gótikus sajátosság), viszont kis, és boltíves lezárású ablakokat építettek be, ami a román korra jellemző. Ilyen megoldásokat az átmeneti korszak épületeinél sehol máshol nem találunk a Rajna-vidéken, ezek teljesen egyedivé teszik a kápolnát.

Christian Hohe(Original text : Public domain due to time of deah of author.) [Public domain], via Wikimedia Commons

Ezen az 1830-as évekből származó képen láthatjuk a kolostort, a Rajna felett, a kép bal oldalán látható a kápolna. 

A lovagrendet a XIX. század elején feloszlatták, ekkor az egész épületkomplexum, a kápolnával együtt, egy herceg tulajdonába került. 1842-ben egy jelentősebb tűzben a kolostor komolyabb károkat szenvedett, a kápolna tetőszerkezete is leégett. A herceg a tűzeset után egy nagyobb átépítést tervezett, amelynek során a kápolnát teljesen lebontotta volna. Ekkor léptek közbe a műemlékvédők, akik ismerték a kápolna egyedi építeszettörténeti jelentőségét. A műemlékvédelem a XIX. század első felében eléggé gyerekcipőben járt még, a Szent György kápolna megmentése első jelentősebb lépéseik közé tartozott. 

Viszont a jogszabályok akkoriban még kevésbé támogatták a műemlékvédelmet, így hiába lépett fel a porosz király is, a herceg ragaszkodott a bontáshoz, és ebben hatóságilag nem lehetett megakadályozni. A műemlékvédők ekkor léptek fel azzal a javaslattal, hogy a kápolnát helyezzék át a nem sokkal korábban megnyitott új bonni temetőbe. A javaslat teljes egyetértésre talált. 

Johann Claudius von Lassaulx [Public domain], via Wikimedia Commons

Az áttelepítés előkészítésére a kápolnáról részletes rajzokat készítettek (fényképezőgépük ekkor még nem volt). 1846-ban a dombon teljesen lebontották a kápolnát, majd a következő évben Bonnban újra felépítették. Az épület teljesen új tetőszerkezetet kapott, hiszen az eredeti a tűzvészben megsemmisült. 

Az újjáépítés során, hasonlóan a más templomoknál a XIX. században zajlott felújításokhoz, nem a lebontás előtti állapot teljes helyreállítására törekedtek, hanem az építéskori állapot visszaállítására. Ebben természetesen sok bizonytalanság merült fel, de például középkori rajzok alapján döntöttek úgy, hogy ezeket a kisméretű ablakokat építik be az oldalfalakba, bár ezek valamikor a barokk korban nagyobbakra lettek cserélve. A kápolnát a temető szerkezetéhez illeszkedően építették fel, azaz most az eredeti nyugati oldal már nem nyugatra néz, hanem nagyjából északkeletre, így az épület hossztengelye párhuzamos a temető főbb útjaival. 

A Szent György kápolna megmentése a műemlékvédelem egyik korai sikertörténete. Bár ma néhány kilométerrel arrébb áll, mint ahová eredetileg építették, mégis lényegében sikerült megőrizni egy páratlan építészeti emléket.