Sélestat, németül Schlettstadt, Elzászban fekszik, körülbelül tíz kilométerre a Rajnától. Történetéről a város másik temploma kapcsán már írtam, itt most elég annyi, hogy a XI-XII. századokban a Német-Római Birodalomhoz tartozott. 

Első temploma egy ma már nem teljesen megfejthető hatalmi konfliktus nyomán a XI. század végén épült. Ennek alapjait felhasználták egy jóval nagyobb bazilika építéséhez 1170-80 közt. Mint Elzászban általában, itt is a Vogézekből ide szállított rózsaszínű köveket használtak a templom építéséhez.

Azt biztosan kijelenthetjük, hogy a XII. századi templom alapjai azonosak voltak a ma láthatóval. A felépítmény kapcsán kicsit több a bizonytalanság, mivel a középkorból még értékelhető rajz vagy festmény sem maradt fenn a templomról. Háromhajós bazilika, egy kereszthajóval, a megszokott kelet-nyugati tájolással. A fő- és a kereszthajó találkoása fölé egy impozáns tornyot is emeltek. A nyugati homlokzat két tornya eredetileg alighanem alacsonyabb volt, mint amit most látunk. 

A belső tér alapvetően román jellegű, de megfgyelhetünk korai gótikus jellegzetességeket is: a fő- és mellékhajó közti oszlopsor ívei enyhén csúcsosak, a boltozaton pedig már megjelennek a bordák. Ezek viselik a mennyezet súlyát, ezáltal a mennyezet könnyebbre építhető, és a korábbinál nagyobb méretekben is épülhet kőboltozat.

Alig ötven évvel később kezdte el két sarokkal arrébb a városi polgárság felépíteni a saját teplomát, immár gótikus stílusban. 

A XVII. században az is felmerült, hogy emezt, mivel a gótikus Szent György templom már elkészült, a városnak két templomra nem volt szüksége, és a hatalmi viszonyok is sokat változtak négyszáz év alatt, le is bontanák. Ekkor közbelépett a jezsuita rend, beköltöztek Sélestat-ba, és átvették az épületet is.

Bibliothèque nationale de France

Alaposan át is alakították: a mellékhajók fölé egy második szintet emeltek, így egy magasságba hozva őket a főhajóval, és a bal oldali tornyot is jelentősen megmagasították. 

Végül a jezsuiták kivonulása után az 1890-es években immár a francia állam a templomot restauráltatta. Ez nem csak az évszázadok alatt leromlott állag megerősítését jelentette, de az eredeti állapot visszaállítását is. Vagy legalábbis azét, amit eredeti állapotnak gondoltak. 

Mivel ezt követően az épületen komolyabb átalakítást már nem végeztek, ma lényegében a XIX. század végi restauráció eredményét láthatjuk. A templom ismét a román stílus jellegzetességeit mutatja. A mellékhajók emeleteit lebontották, így az épület visszanyerte bazilika formáját. A jezsuiták által emelt szintet a bal oldali torony tetejéről eltávolították, a jobb oldalit viszont kissé megemelték (vesd össze a mai állapotot a barokk kort mutató fenti rajzzal). Új, rajnai jellegű toronysisakokat is építettek. Ez biztosan nem felel meg az eredeti állapotnak. 

A templom része az Elzász román kori építészeti emlékeit összegyűjtő ún. "román út"-nak (route romane), itt is megtaláljuk a megszokott háromnyelvű információs táblát.