A sélestati Szent György templom
Schlettstadt a Német-Római Birodalom jelentősebb városai közé tartozott, a reformáció majd a harmincéves háború során viszont nagyon meggyengült. A vesztfáliai majd a nijmegeni békeszerződések nyomán Franciaországhoz került, de francia neve sokáig nem is volt, csak amikor az első világháború után megint francia fennhatóság alá került, akkor találtak ki a városnak mesterségesen egy francia nevet - a német név átiratából.
A város első ismert temploma a VIII. században épült, amikor Nagy Károly frank király (a későbbi császár) egy alkalommal itt töltötte a tél egy részét. Később két saroknyira innét épült fel a plébániatemplom. A XIII. században a városi polgárság szeretett volna magának egy saját templomot, jelezvén az egyháztól való függetlenségét.
A templomépítést 1220-ban kezdték meg, a nagy kora-gótikus francia katedrálisok stílusában. Az épület ennek megfelelően szerkezetében még a klasszikus felépítést követi: egy latin kereszt alaprajzú háromhajós bazilika, kereszthajóval, de már a gótika építészeti vívmányainak felhasználásával.
Az építkezéshez, mint a Rajna felső folyása mentén szinte mindenütt, rózsaszínű köveket használtak.
Az épület fő szerkezete valamivel több, mint száz év alatt készült el, a szentélyre és a főhomlokzatra a XIV. század vége felé került sor. Ezek az érett gótika stílusjegyeit mutatják.
Legutoljára a torony készült el, 1490-ben. Ezt a tornyot azonban a francia forradalom idején a hadsereg ledöntötte, hogy aztán a XIX. század folyamán helyreállítsák. A torony ma 65 méter magas.
A belső tér is a gótika korai szakaszát tükrözi. Látványosak a csúcsíves szerkezetek, a bordázott, szintén csúcsíves keresztboltozattal. Ez a technika a román korhoz képest lényegesen magasabb épületek emelését tette lehetővé. Ugyanakkor az ablakok méretével még óvatosan bántak, több a fal, és kevesebb az üveg, mint amit a későbbi gótikus épületeknél tapasztalhatunk.
Mindenesetre már ennyi ablak is elegendő munícióval szolgál a bejáratnál a gyanútlan turistákat fogadó idősebb úr számára, aki készségesen felajánlja, hogy mindegyikről egyenként elmagyarázza, mit ábrázol. Ha a látogató ezt megpróbálja oly módon kikerülni, hogy - a francia nyelv megfelelően tört használatával - jelzi, nem érti ezt a nyelvet, az úr szó nélkül átvált németre, úgyhogy nincs menekvés.
De legalább megtudjuk (ami persze minimális művészettörténeti felkészültséggel ránézésre is megállapítható volna), hogy az üvegablakok egy jelentős része a forradalom, egy másik része a második világháború alatt megsemmisült, így ma sok ablakon modern festményeket láthatunk.
A templom súlyos sérüléseket egyik háborúban sem szenvedett, és mindegyik után restaurálták, így ma jó állapotban várja az érdeklődőket.