A Thorn nevet több település is viselte a Német-Római Birodalomban. A legismertebb közülük a ma Lengyelország közepén fekvő 200 ezres város (lengyel neve Toruń), mi viszont a birodalom nyugati végére látogatunk, a Maas bal partjára. Itt alapítottak egy női apátságot valamikor a X. században. 

Az alapítás pontos ideje a történelem homályába veszik, az viszont tudható, hogy az első évezred utolsó éveiben építettek egy pre-román stílusú templomot. Ebből mára a Westwerk alsó szintje maradt meg. 

Az apátságnak csakis főnemesi származású nők lehettek a tagjai. Ennek megfelelően magas volt az érdekérvényesítő képességük, a XIV. században már nagy vagyona volt az apátságnak, és sikerült elérniük, hogy közvetlenül a császár alá tartozhassanak. 

Helyzetüket egy új templom építésével is meg kívánták erősíteni. A régit a Westwerk kivételével lebontották, és egy gótikus templomot építettek. 

Az új templom szerkezetében megfelel a hagyományoknak: kereszt alaprajzú háromhajós bazilika. Mindazonáltal a mellékhajók tetőszerkezete már a gótikának megfelelően nem oldalra lejt, mint a hagyományos bazilikáknál, hanem keresztirányú, így a belső tér magasabb kialakítású lehet. 

Ezen a fából készült maketten látható, hogy a történészek kutatásai szerint hogyan nézhetett ki az apátság a középkor vége felé. Jobb oldalon a szerzetesek épületei, középen az apátsági templom. Az is megfigyelhető, hogy a Westwerkre ráépítettek egy gótikus toronysisakot. Az apátság köré a középkorban egy falu is kiépült, ennek plébániatemploma az apátság szomszédságában állt, ezt látjuk a kép bal oldalán.

A belső térben a barokk átalakítás dacára is jól megfigyelhető a gótikus kialakítás. 

1797-ben, a francia hadsereg bevonulása után, a szerzetesrendet feloszlatták. Ezután már nem volt szükség egymás mellett két templomra egy faluban, így a plébániatemplomot lebontották, és a régi apátsági templomot kapta meg az egyházközség. 

A XIX. század második felében a templomépületet felújították. Rutinos olvasók talán tudják is már a nevet: igen, mint megannyi holland építészeti emléknél, itt is Pierre Cuypers garázdálkodott. A Westwerk két szélső lépcsőházának újraépítése még megfelelt a feladatnak, de, hogy miért jutott itt (is) eszébe egy olyan tornyot építeni a Westerkre, amilyen a templomnak sosem volt? És ha már, akkor miért építette vajon olyan építőanyagból, ami messziről is feltűnően elüt az épület többi részétől? 

Mivel az építész közel száz éve meghalt, ezekre a kérdésekre aligha kapunk már választ.