A mai Liège, latin nevén Leodicum, fontos egyházi központ volt a frank korszakban, szentéletű püspökeiről, Lambertől és Hubertusról már ezen a blogon is megemlékeztem, mivel a Rajna-vidéken több templomot is a tiszteletükre szenteltek. A X. században a város papságát papi közösségekbe, úgynevezett káptalanokba szervezték. A káptalan nem volt olyan szoros közösség, mint egy szerzetesrend, a tagjai nem is tettek szerzetesi fogadalmakat, ezek egyszerű papokból álló közösségek voltak. A városban hét káptalan alakult, és mindegyik közösség templomot is építtetett magának.

Hogy miért hívják dómnak, azt senki nem tudja. Ez a szó ugyanis a püspöki templomokat jelöli, itt pedig sosem volt püspök. De ezen most lépjünk túl elegánsan. A helyszín egy 1133-ban alapított ciszterci apátság az akkori Hegyi Hercegség (Herzogtum Berg) területén, Kölntől északkeletre. Az alapítás után rögtön emeltek is ott egy (értelemszerűen román stílusú) templomot, amit azonban alig egy évszázad múltán le is bontottak, mert megtetszett nekik az új tudomány, a gótika.

Furcsa egy szent volt ez a Lambert. Temérdek templom viseli a nevét a Rajna-vidéken, és ehhez képest nem is volt egyszerű megtalálni, hogy ki is volt ő (a kereső a névre keresve leginkább templomokat listáz). Ha már így felcsigáztam a kedves olvasók érdeklődését, elárulom: maastrichti püspök volt, 705 körül szenvedett vértanúhalált, az ő utódja lett ugyanezen püspöki székben a már említett Szent Hubertus.

Mindenesetre Lambert tiszteletére emelték a ma bemutatandó templomot Kalkumban, valamikor a XI. században.

A régi időkben sok város szerveződött a folyók mellé. Autópályák hiányában sokszor a folyók jelentették a legfőbb közlekedési útvonalakat, hegyvidéki területeken pedig a folyóvölgyek sokkal élhetőbbek voltak, mint a környékbeli hegyek. Komoly központok alakulhattak ki nagy folyók összefolyásánál. A Rajna mellékfolyói közül a Mosel torkolatánál fekvő Koblenzről már több szó is esett itt a blogban. Kissé feljebb, a Majna torkolatával szemben fekszik Mainz. Manapság nem számít igazán nagy városnak (200 ezer lakos), ellenben igen ősi település, a jégkorszak végéről származó emlékeket is találtak itt régészek. A város folyamatosan a kelták óta lakott, azaz nagyjából két és félezer éve. Neve is a kelta Magont isten nevéből ered, sokszoros alakváltozáson keresztül.

A kora középkori időszakból elég hiányosak a források, mindenesetre úgy tűnik, a IV. században már működött itt keresztény közösség, és székesegyházuk is volt (székesegyháznak a püspöki templomokat nevezik, mivel a korai középkorban csak a püspökök ültek a szentmiséken, az alacsonyabb beosztású papok álltak).

A Willigis-féle dóm (Forrás: 1000 éves a mainzi dóm)