Andelst egy meglehetősen régi falu, a Wall mentén, kb. két kilométerrel Dodewaard felett. A folyópart ezen része a régészeti emlékek alapján már az ókorban is lakott volt, maga a falu a korai középkorban pedig már biztosan létezett. A IX. században már valószínűleg állt itt egy kápolna.

Végre egy templom, ahol nem az az első kérdés, ki is a szent, akiről elnevezték. Árpádházi Szent Erzsébetről a legtöbben azért már hallhattak, és azt is tudják, hogy ő Thüringiában, Marburgban és környékén élte le rövidre szabott felnőttkorát (24 évesen halt meg 1231. november 17-én). Németországban is ismert és tisztelt szent, itt Thürinigiai Szent Erzsébetként ismerik. 

Dodewaard ma ipari jellegzetességet mutató kisváros, a középkorban inkább csak falu volt, párszáz lakossal. A Rajna, gyakorlatilag egyből azután, hogy átlépi a holland határt, ketté ágazik, a szélesebb ág a Waal, közvetlenül ennek a partján fekszik Dodewaard.

A falu templomát valamikor a XI. században építették, ennél pontosabban nem tudjuk meghatározni. Az építkezés elhúzódhatott, amit mutat, hogy egyes rétegeket kőből (jellemzően tufa) építettek, másokat égetett téglából. A torony és a főhajó származik ebből a korból. 

A templomot a külső szemlélő számára aránytalanná teszi, hogy az oldalában fut a falut a folyó áradásától védő gát (a gát tetején pedig a képeken is látható út). Ha jobban megnézzük az első képet láthatjuk, hogy a bejárat szintje több méterrel az út alatt fekszik. Az alig talajszint felett kezdődő ablakok valójában a belső térből nézve bőven embermagasság felett vannak. 

De még az északi, a folyótól távolabbi oldalon készült kép sem adja vissza teljes egészében a valós arányokat.

Nem lehettek túl sikresek az építőmesterek, ugyanis, bár a templom méreteihez képest elég vastagok a falak, még így is azt látjuk, hogy több, tipikusan román stílusú ablakot is utólag befalaztak, vélhetően azért, hogy növeljék az épület stabilitását. A tornyon láthatunk több ilyet is (a fenti képen a boltíveket tessék keresni, azok árulkodóak), de jutott belőlük a főhajóra is. 

A szentélyt 1705-ben, mivel rossz állapotban volt, lebontották. Pótlására több, mint száz éven át nem jutott pénz, végül a XIX. század közepén építették fel a most is látható szentély. 

A templomot ma is a holland reformáts egyház használja. 

Hogy kinek jutott eszébe a latin Aegidiust úgy fordítani amagyarra, mintha étkezésre szólítaná fel a hallgatóságot, nem tudom, mindenesetre a nevezett szent a VII-VIII. századokban élt, életét inkább legendákból, mintsem történetileg hiteles feljegyzésekből ismerjük, így azt most nem elemezném alaposabban. A lényeg, hogy egy időben Európa különböző országaiban rengeteg templomot emeltek a tiszteletére, köztük mai cikkünk tárgyát is.