A blog régi olvasói rutinból tudják: egy Szent Mártonról elnevezett templom ritkán fiatalabb ezer évnél. Ez a megközelítás alapvetően igaz, mindazonáltal több példát látunk arra, hogy egy Szent Márton templomot folyamatosan átalakítottak az évszázadok folyamán, és ma már egy árva szög nem sok, annyi se maradt az eredetiből. 

A Rajnától kb. 25 kilométerre nyugatra, Ludwigshafen közelében fekvő Niederkirchen temploma esetében is hasonló a helyzet. Tudjuk, hogy a Karoling korban már állt itt egy templom, de a ma még fellelhető épületrészek közül a kereszthajó és a négyezeti torony a legrégebbiek, a román korból, a XI. század közepéről származnak. 

A templom a román korban T-alakú volt, a kereszthajótól keletre már csak egy kis félköríves apszis állt. A szentély a négyezetben, a torony alatt helyezkedett el. A román stílus ismertetőjegyeit markánsan hordozó torony nem csak az épületből emelkedik ki, de az egész falu látképét meghatározza. A kerszthajó egyszerűbb, de az is egyértelműen román stílusú. 

A román kori apszist aztán 1300 körül lebontották, és a templomot kibővítették. Egy új, gótikus szentélyt építettek a templom keleti végébe. Tulajdonképpen ezzel vált az épület kereszt alaprajzúvá, a szentély pedig kikerült a négyezetből, eggyel hátrébb, a gótikus épületrészbe. 

A gótikus szentély, mint ahogy megszokhattuk, 5/8 felépítésű. Mindazonáltal csak három ablaka van, és abból is a két szélső elég keskeny. 

Belülről láthatjuk a határozottan a román stílust mutató négyezetet és a gótikus szentélyt (valamint azt is, hogy a modern korban az oltárt ismét a négyezetbe állították). 

1955-ben az eredetileg egyhajós templom román kori hosszházát lebontották. Ez egy mai szemmel nehezen elfogadható döntés: szó sincs arról, hogy veszélyes állapotban lett volna, vagy a háborúban szenvedett volna komoly károkat, egyszerűen túl kicsi volt az akkori igényekhez (Hetven évvel később alighanem ismét beférnének a hívek. Néhány évtized kedvéért lebontottak egy kilencszáz éves épületet). 

Egy háromhajós bazilikát építettek, ami a modern kori építészettől teljesen idegen. Ráadásul azt se mondhatjuk, hogy az eredeti épület szerkezetét akarták volna megőrizni, hiszen az nem bazilika volt, az egyetlen hajója is keskenyebb volt, mint a mostani főhajó, és ugye kimondottan az volt a cél, hogy megváltozzon, nagyobb legyen a templom. 

Felismerhetjük a klasszikus bazilika-szerkezetet, ráadásul boltíves oszlopsorral, mint a román korban. A modern technika, a vasbeton épületszerkezet viszont lehetővé tette a nagy ablakok alkalmazását csúcsíves szerkezetek és támpillérek nélkül is. 

A niederkircheni templomot vegyesen értékehetjük. A román kori négyezeti torony ritka építészeti emlék, ráadásul az egész régióban alig maradt fenn abból a korból bármi is, így még nagyobb a jelentősége. Ellenben eltüntették a XI. századi épület nagy részét, nem is valamikor a középkorban, hanem a XX. század közepén, egyszerű praktikus okokból, ráadásul falun, ahol nem lett volna gond kétszáz méterrel arrébb, vagy akár közvetlenül e mellett, építeni egy másik, nagyobb templomot.