Willibrord a hagyomány szerint egy angolszász hittérítő volt, aki a VIII. század elején végzett térítőmunkát a frízek (durva leegyszerűsítéssel az Északi-tenger partvidékén élő népcsoport) körében. A pontos történelmi háttér feltárása nem ennek a blognak a feladata, mindenesetre egy Wardt nevű faluban, a Rajna alsó folyása mentén, párszáz méterre a folyótól, az ő tiszteletére emeltek egy templomot a XIII. században.
Aldegundis frank hercegnő volt a VII. században, aki egy kolostort is alapított. Életét nem kis részben szerény történelmi hitelességű legendák övezik. Abban nagyjából megegyezhetünk, hogy a hölgy valóban létezett, de Büttgenhez és környékéhez semmi köze nem volt.
A feljegyzések szerint a VIII. században több elzászi kolostort is megreformáltak, ezek egyikének apátja egy Maurus nevű szerzetes lett. A köznyelv a helyet róla nevezte el Maurus apátságának, Mauri Monasterium, németül Maursmünster. Ebből lett a francia Marmoutier név, ami Elzász Franciaországhoz csatolásával az időközben az apátság köré növő város neve is lett (nem ez az egyetlen hasonló eset, ld. például Münstereifel).
Aligha lehetne egy épületet ennél semmitmondóbban megjelölni, mint, hogy egy szürke házról van szó. Mert hát szürke házból könnyen lehet, hogy az Ön utcájában is akad több, még ha ezek valószínűleg nem is fognak bekerülni e blogba soha.
