A blogon nagy és fényes templomok mellett időről időre sorra kerülnek szerény, falusi épületek is. Ezúttal a ma mintegy háromszáz lakosú (a középkorban ennél kisebb) Niederkastenholzba látogatunk. 

A falu kápolnájárnak építési körülményeiről semmit nem tudunk. Az biztos, hogy a román korban épült. A felhasznált építőanyag nem sok információt nyújt, azt ugyanis jórészt a falu határában futó, és a középkorra már használaton kívül álló római vízvezetékből nyerték ki. Ez a római korban Köln városát látta el ivóvízzel az Eifel-hegységből, de a XI. században már évszázadok óta nem használták. 

Ahogy az első képen is láthatjuk, egy háromhajós bazilikáról van szó, a rendkívül kis méretek ellenére is ragaszkodtak ehhez az építési formához. Az északi oldalon viszont utóbb a tetőt ráépítették a főhajó oldalfalára, így az ma nem látszik, és az ablakai is sötétek (ott van minden, a tető átépítésével ismét láthatóvá lehetne tenni, ha volna rá szándék). A templomnak eredetileg nem volt tornya, azt csak az újkorban építették rá. 

A szentély a kor szokásainak megfelelően kelet felé kilóg az épületből, a főhajó szélességében. De nem látunk lekerekítet apszist, csak egy függőleges lezáró falat egy kis ablakkal. 

Az épület története nem túl izgalmas: egyszer felépítették, párszáz évvel később került rá egy torony. Ezen kívül az egyetlen említésre méltó esemény a sekrestye (a fenti képen a hozzánk legközelebb eső, háromablakos épületrész) ráépítése a XVIII. században. 

A templomot ma is a katolikus egyházközség használja, bár a faluba csak ritkán látogat el a közeli városból a plébános.