A mai Hollandiában, Amszterdamtól valamivel délre, a Rajna egyik, Lek nevű ága mentén fevő Utrecht már a térségben működő első nagy missziós hullám idején, a VII. században egyházi központtá vált. 

A már a frank korban Szent Mártonnak szentelt temploma mindig újra és újra leégett, vagy egyéb károkat szenvedett. A XIII. század közepén határoztak egy teljesen új székesegyház építéséről, ennek alapkövét 1254-ben rakták le. 

Egy latin kereszt alaprajzú öthajós, gótikus bazilikát terveztek. A szentélyt alapvetően egy klasszikus, 5/8-os gótikus apszis zárja le, impozáns méteretekkel. Az alsó szinten viszont egy kápolnasor veszi körü, így ott jóval szélesebb, mint a felsőn - tipikus megoldás a gótikus bazilikáknál. 

A képen jól felismerhetőek a nagyon erős külső támpillérek és a felső részt kívülről tartó támívek is. 

Ebben a korban az építtetők mindig a templom belső terét tartották szem előtt, hogy kívülről az épület hogy néz ki, nem volt annyira fontos. A szentélynél is láthatjuk, a belső megjelenés impozáns.

Pepijntje, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons

A XIV. század utolsó éveiben épült fel a torony.

Rijksmuseum, Public domain, via Wikimedia Commons

Ekkor tehát készen állt a szentély és a torony, közte pedig még a román kori bazilika állt, ahogy ezt egy XV. századi festmény is mutatja (a festmény alapvetően Jézus keresztrefeszítését ábrázolja, a háttérben az utrechti dómmal). 

 A XV. század közepére készült el a kereszthajó, szinte a teljes felületet kitöltő ablakokkal. Ezután lebontották a még meglévő román kori épületrészeket, és nekiálltak a főhajó és a mellékhajók megépítésének. 1521-ben leálltak az építkezéssel, bár a templom még nem készült el teljesen.

Steven van Lamsweerde, Public domain, via Wikimedia Commons

A falak és a tető álltak, de hiányosak voltak a külső támpillérek és mennyezet sem készült el. Különösen a statikai elemek, támívek, hiánya megbosszulta magát, amikor 1674-ben egy heves vihar nyomán a torony és a kereszthajó közti rész összedőlt. 

A templom újbóli felépítésére nem állt rendelkezésre forrás. Utrecht időközben református lett, és az egyháznak nem volt pénze egy ekkora épület helyrehozatalára. Sokat elmond, hogy a leomlott elemek kövei még kétszáz évvel később, a XIX. század közepén is a város utcáin hevertek. 

A kereszthajót befalazták, és az épen maradt részt használták tovább templomként. Jól látható a főhajó és a 2-2 mellékhajó helye - de ezeknek amúgy nyoma sincs. Igaz, azt is láthatjuk, a templom így se kicsi, csak némileg amorf, de legalábbis szokatlan felépítésű.

Az épen maradt épületrész és a torony közti terület ma a Domplein ("dóm tér").