A világot Isten teremtette, Rotterdamot a hollandok - tartja a mondás. A város helye a középkor nagy részében se volt még lakható, a XIII. században építették ki a Rajna torkolatánál a tengerparti gátakat úgy, hogy mögöttük, az így szárazzá váló területen, egy várost lehetett építeni. Rotterdam 1340-ben nyert városi rangot. 

Nem sokra rá meg is épült az első Szent Lőrinc templom, ugyanott, ahol a mostani, a város központjában. A helyett pedig pár évtizeddel később kezdtek bele egy nagy gótikus építkezésbe. 

Egy öthajós épület, kereszthajóval, de nem klasszikus bazilika-formában. A képen is látható, hogy a mellékhajók felett is egy nyeregtető húzódik.

Hiányoznak a bazilikáknál megszokott támívek is, a főhajó mennyezetének súlya itt nem a mellékhajók külső falára nehezedik. Meg kell jegyeznünk, hogy a mennyezet kialakítása ma nem egyezik az eredetivel (erről lásd lejjebb), de a felépítése annak is hasonló volt. 

Láthatjuk viszont a fal tetejéig húzódó (és ettől éppenhogy kevésbé feltűnő) támpilléreket, és nagy gótikus ablakokat, amelyek az oldalsó falakat majdnem teljes szélességükben lefedik. 

A tégla teherbírása a természetes kőhöz képest azért kompromisszumokat kényszerít ki, de a németalföldi építőmesterek sok nagy gótikus templomot építettek fel téglából, így tudhatták, mit lehet ebből kihozni. 

A szentély körüljárható, így a külső fal az alsó szinten a három középső hajóval, a felsőn a főhajóval azonos szélességű. Érdekes megfigyelni, hogy a nagy méretek ellenére is mindkét szinten egyszerű, 5/8 kialakítást látunk, ahogy a kisebb templomokon megszokhattuk. 

Leendert Brasser (1717-1793), Public domain, via Wikimedia Commons

A torony tetejére a XVII. században építettek egy többszintes fa csúcsot, ezt azonban alig negyedszázadra rá le kellett bontani, a felhasznált faanyag erre igazából nem volt, ill. nem lett volna alkalmas. Egyéb tekintetben az újkori ábrázolás pár részlet kivételével megegyezik a templom mai képével. 

Johan Bakker, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons

A belső térben is nagyjából azt látjuk, amit várunk (a mennyezet nem középkori, a fa keresztboltozat idegen a gótikától). 

A templomot 1572-ben átvette a református egyház. Az oltárokat eltávolították, a belső teret a saját igényeiknek megfelelően átrendezték.

Bundesarchiv, Bild 146-2005-0003 / CC-BY-SA 3.0, CC BY-SA 3.0 DE, via Wikimedia Commons

1940 május 14-én a német légierő porrá bombázta a várost. A belső városrészekben kő kövön nem maradt (ma az utcák se feltétlenül ugyanott futnak, mint a háború előtt). A templom is jelentős károkat szenvedett (a fenti képen ld. felül középen). 

Rijksdienst voor het Cultureel Erfgoed, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons

A fő külső falak megmaradtak, a mennyezet teljesen megsemmisült, és a belső mellékhajók oszlopait is csak nyomokban fedezhetjük fel. 

Hollandia a háború után Rotterdamot teljesen újjáépítette - mondhatni, másodszor is megteremtették a várost. A nagytemplomot pedig helyreállították, nagyjából az eredetivel megegyező formában. Körülötte kizárólag modern épületek állnak, a nagytemplom a város egyetlen megmaradt középkor épülete.