A Maifeld egy termékeny termőterület az Eifel-hegység délkeleti sarkában, a Rajna és a Mosel folyók által határolt területen. Itt létesült egy apátság a Meroving-korban, a VII. században. A Maifeld-apátság, azaz Münstermaifeld elnvezés később ráragadt az apátság köré épült városra is, amelyet mind a mai napig így neveznek. 

Az apátsági templomot többször átépítették, 1100 körül egy román stílusú templom épült. Ebből mára a Westwerk maradt meg. A blog régi követői minden bizonnyal felismerik a masszív középső építményt, és mellette a két, kör alaprajzú lépcsőházat, tipikus Westwerk-forma. Az, hogy a két szélső torony egyforma magas a középsővel, kissé aránytalanná teszi. Messziről nézve pedig úgy néz ki, mint egy bástya. 

A háromhajós baziilika szentélyét 1225 után építették át. Érdekes átmenetet mutat a román és a gótikus stílus közt. Miközben Franciaországban már a XII. század közepén egy élesebb váltást látunk a két stílus közt, itt még mintha habozott volna a tervező, mit is építtessen. A szentély már szögletes, 5/8-os, tipikus gótikus (a nagy ablakok miatt a román korra jellemző félköríves apszís a gótika első "áldozat"-ai közé tartozott), bár a mellékhajók végén lévő kis apszisok (lásd a fenti kép közepén) még román stílusúak. A szentély ablakai se túl nagyok, bár csúcsívesek, az ablakok feletti árkádsor pedig egyértelműen román stílusú. 

Mivel a Rajna-vidéken sok ilyen átmeneti jellegű épületet látunk, ezeket egy külön építészeti kategóriába is sorolták, rajnai átmeneti stílus (Rheinischer Übergangsstil) néven. Ennek legismertebb példája a limburgi dóm, de ebben a blogban is többet bemutattam már. 

A hosszház és a kereszthajó már egyértelműen, még ha visszafogottan is, gótikusak. Ezek valamivel fiatalabbak, mint a szentély, a XIV. század elején építették át a templom torony és szentély közti részét gótikusra. Itt látjuk a gótikus ablakokat, a külső, igencsak masszív támpilléreket, és a főhajót oldalról megerősítő támíveket is a mellékhajók felett. 

A belső tér egyértelműen gótikus jellegzetességeket mutat, minden nyílás csúcsívesen zárul, a boltozat bordázott. Egyedül az ablakok mérete zavar a képbe: a szentély még csak-csak, de a fő- és a mellékhajók ablakai jóval ksiebbek, mint amit egy ilyen épülettől várnánk. 

A toronyra a XIV. század végén egy újabb szintet emeltek, erre az új harangok miatt volt szükség. Ez gótikus jellegű, bár kicsit mintha visszarepültek volna a másfél évszázaddal korábbi átmeneti korba, több román stílusú jellegzetességet is megtartottak. 

A templomhoz a XIV. század vége óta érdemben nem nyúltak, csak egyszer-kétszer felújították. A francia uralom alatt az apátságot feloszlatták, majd Napóleon bukása után a templom visszakerült a katolikus egyház kezelésébe, jelenleg a városi plébániatemploma.