Aligha lehetne egy épületet ennél semmitmondóbban megjelölni, mint, hogy egy szürke házról van szó. Mert hát szürke házból könnyen lehet, hogy az Ön utcájában is akad több, még ha ezek valószínűleg nem is fognak bekerülni e blogba soha. 

A Rajna mentén, Winkbelben, a folyótól mintegy száz méterre álló épület azért kapta ezt az elnevezést, mert, mondjuk ki, nemigen találni jobbat. Megjelentése elég jellegtelen, történetéről nem sokat tudunk (és az se úgy volt), mivel pedig nem templom, még egy védőszentje sincs, hogy arra hivatkozhatnánk. 

Ami mégis különlegessé teszi, hogy meglehetősen hosszú ideje szürkéllik itt, a hesseni borvidéken. Bár, hogy pontosan mióta, nem tudjuk. Mivel akkoriban ez csak egy lehetett a sok környékbeli, hasonló jellegű ház közül, nem őrizték meg az építés iratait - ha voltak egyáltalán. A legvalószínűbbnek a XI. század második fele látszik, de erre csak közvetett bizonyítékaink vannak. A tudományos kormeghatározás itt-ott megbicsaklik, mert pl. felhasználtak az építkezéshez az ingelheimi császári palotából elhordott köveket - amik így persze jóval idősebbek, mint a ház, amibe beépítették őket.  

Nagyon valószínű, hogy az épület fő szerkezete megegyezett a maival, a fenti kép bal szélén látható kamra lehet fiatalabb párszáz évvel. Sok templommal ellentétben soha, senkinek eszébe se jutott átalakítani gótikusra, így máig megőrizte eredeti fomáját. Kevés és kicsi ablak, boltíves szerkezetek, vastag falak - a román kor jellemzői. 

Körülötte minden megváltozott. Párszáz méterrel arrébb a templom, és itt a szőlősgazda vagy ki tudja ki másnak a háza, ennyi maradt meg a román korból. 

Az épületet a huszadik században felújították, ennek keretében több utólagos átalakítás nyomait el is tüntették. A századforduló után egy darabig elhanyagolták, a legutóbbi időkben (már ottjártam után) egy új tulajdonos bisztrót nyitott benne. 

Kinagyított képek az ablakokról: