A 's-Heer Arendskerkei református templom
's-Heer Arendskerke hollandia délnyugati csücskében fekszik, közel a tengerparthoz. A falu alapítása összefügg a tengerparti gát megépítésével, ezáltal vált a terület lakhatóvá és művelhetővé.
A ma mintegy 1300 lakosú település templomát, ami köré aztán a falu épült, vélhetően egy Arend nevű nemes alapíthatta, a falu neve, régies holland helyesítással, "Arend úr temploma" jelentésű.
A XII. században épült templomból mára pár régszeti emléken kívül nem sok minden maradt. A ma is látható részek közül a torony a legrégebbi, a XIV. század közepéről származik. Az Alsó-Rajna mentén sok helyütt látottakhoz hasonlóan ez is téglából épült. Bár egyértelműen felismerhetőek rajta a gótikus jegyek, a csúcsíves ablakok, és láthatóan próbálták támpillérek segítségével is kecsesebbé tenni (szintén gótikus elem), azért így is valamelyest otrombább megjelenésű, mint több, hasonló korú, a Rajna mentén feljebb emelt torony.
A kora gótikus szentélyt a toronnyal összekötő főhajót még később, a XV. században emelték. Itt is felismerhetjük a gótikát, bár az építtetők láthatóan nem estek túlzásokba. Az ablakok mindenesetre a falusi templomoknál megszokotthoz képest elég nagyok, kitöltik nagyjából a fal szélességének a felét. A támpillérekre igazából nem sok szükség lehetett, a tető könnyű szerkezetű, a fal azok nélkül is elbírta volna.
A belső teret ábrázoló képen látjuk is, hogy a templomnak nincs gótikus boltozata, egy egyszerű fából készült dongaboltozattal találkozunk. A középen álló szószék mögött felfedezhetjük a főhajót a szentéllyel összekötő kaput - csak éppen a szentély hiányzik mögüle.
A szentélyt ugyanis, mint a katolikus bálványimádás jelképét, az időközben protestánssá vált templomban 1829-ben lebontották. A helyére épült később egy jóval kisebb, és a templomépület egészéhez nem illeszkedő melléképület. Kívülről még látványosabbak a szentély nyomai, a jó hollandok egyáltalán nem érezték fontosnak, hogy azokat elsimítsák.
A templomot a huszadik század elején felújították. A kor szokásai szerint a felújítás keretében eltakarították az utolsó két-háromszáz évben ráaggatott díszítéseket, és igyekeztek visszaalakítani mindent a késő gótikus kornak megfelelő állapotra. De a szentélyt azért nem építették vissza.
