Végre egy templom, ahol nem az az első kérdés, ki is a szent, akiről elnevezték. Árpádházi Szent Erzsébetről a legtöbben azért már hallhattak, és azt is tudják, hogy ő Thüringiában, Marburgban és környékén élte le rövidre szabott felnőttkorát (24 évesen halt meg 1231. november 17-én). Németországban is ismert és tisztelt szent, itt Thürinigiai Szent Erzsébetként ismerik. 

Erzsébetet halála után két nappal, november 19-én temették el a marburgi várhegy aljában, közel a város melletti Lahn folyóhoz, az általa alapított kórház kápolnájában. Ebből fakad, hogy ezen a napon van Szent Erzsébet ünnepe, és egyben Erzsébet névnap. 

Röviddel a halála után sok zarándok érkezett már a sírjához. A herceg három évvel később átadta a helyszínt a német lovagrendnek, akik egy, Erzsébet személyéhez és az érkező zarándokok számához méltó új templom építésébe kezdtek. Erzsébetet alig négy évvel a halála után, 1235-ben szentté avatták, ami felgyorsította a folyamatokat. Még ebben az évben megkezdődött az új templom építése. Fontos volt a folyamatosság fenntartása, ezért úgy építették fel az új templomot, hogy közben a kápolnát lépésről lépésre bontották el. 

Az építéshez francia katedrálisok szolgáltak mintaként, bár azoknál valamivel kisebb méretekben építkeztek. Közel s távol itt alkalmazták német földön először ezt az építési technikát, amit francia stílusnak neveztek, és amit az utókor gótikának nevezett el. 

Vitatják, hogy biztosan a marburgi-e Németország legrégebbi gótikus temploma. Franciaországban sok gótikus templom épült már évtizedekkel korábban, de német területen csak jóval később kezdődött az új stílus térhódítása. De pontosan mikor? A trieri Mária-templom sok gótikus elemet tartalmaz, és öt évvel korábban, 1230-ban kezdték építeni. Szerkezete, centrális kialakítása miatt mégsem sorolják a gótikus templomok közé. A magdeburgi dóm (1209) pedig inkább román-gótikus átmeneti stílusú, domináns a román építészet, pár gótikus elemmel. A nyilvánvalóan gótikus marienstatti apátság építéstörténete bizonytalan, de valószínűleg pár évvel későbbi, mint az Erzsébet-templom. 

Jól láthatjuk a gótikus, csúcsíves, nagy üvegablakokat, a külső támpilléreket (amik az ablakok közt kívülről támasztják a falat), a gótika fő jellegzetességeit. Szakítottak a román korban egyeduralkodó (és a korai gótikus időszakban is sok helyen alkalmazott) bazilika-formával, az épület ugyan háromhajós, de mindhárom hajó egyforma magas. Ezt is láthatjuk sz északi oldalról nézve: két ablaksort látunk, és azt, hogy az oldalsó fal ugyanolyan magas, mint a templom közepe: egészen pontosan belül mindhárom hajó 20,5 méter magas. 

A belső térben is a csúcsíves formákat figyelhetjük meg, valamint a gótika harmadik meghatározó jellegzetességét: a bordázott mennyezetet. A képen is látható, a mennyezet törésvonalain, X-alakban futó bordák viselk a súlyt, így a mennyezet könnyebb lehet (nem kell elbírnia a komplett szerkezetet), így magasabbra és nagyobb fesztávval tudtak építkezni. A főhajó akkori mértékkel kirívóan, több, mint tíz méter széles. 

A templomnak nincs klasszikus kereszthajója, hanem egy hármas szenély zárja le. Hasonló építészeti megoldás ez, mint ami Kölnben a Szent Apostolok templománál is láttunk - az még egyértelműen román stílusú. 

A templom egy fél évszázad alatt elkészült, 1283-ban szentelték fel. Azóta, bő hétszáz éve, építészetileg semmit nem változott, csak karbantartást, kisebb felújításokat eszközöltek rajta. A XVI. században az egész régió evangélikus lett, azóta ez a templom is az evangélikus egyházhoz tartozik. Bár Erzsébetet nem "dobták ki" a templomból, a tiszteletét és a zarándoklatokat eltörölték. 

Ha Ön sosem járt Marburgban, a templom mégis ismerős, az nem biztos, hogy véletlen: a XIX. század végén a budapesti Erzsébetvárosban épített neogót Szent Erzsébet templom építéséhez tudatosan a marburgi templomot választották mintának.