A blog régi olvasói bizonyára már a címből elkezdték betájolni az épület korát: a Szent Márton nevét viselő templomok errefelé ritkán fiatalabbak ezer évnél. És valóban: Rajna-parti falu domboldalon álló kis templomának első írásos említése 913-ból való.

Az épület, legalábbis annak egy része, alapja, azonban ennél is sokkal régebbi lehet. A régészek ugyanis egy Diana-oltárkövet találtak az ásatások során, márpedig a nevezett istennőnek úgy a negyedik századtól már nemigen emeltek templomot errefelé. 

Ami biztos, hogy a templom központi része (a fenti képen a bal oldali, nagyobb épületrész) és a szentély (a kép közepén lévő, eggyel kisebb, sátortetős rész) a XI. században ebben a formában már álltak, ahogy most látjuk őket. 

A XIII. század elején épült a szentély végére a román koszakra jellemző félköríves apszis. Ekkoriban jól mehetett a falunak, mert azon túl, hogy volt pénzük kibővíteni a templomot, ez a rész láthatóan díszesebben is épült ki, mint a korábbiak.

Szintén ennek a bővítésnek a jegyében épült fel a torony. Itt is jól felismerhetjük a román stílusjegyeket. 

Szintén a XIII. században épült az északi oldalra egy mellékhajó, önálló sátortetővel. Ezt látjuk a fenti képen az épület jobb oldalán. Ide egy új, bejárati előcsarnok is épült, ami a kettővel fentebbi képen látható, a boltíves bejárati ajtajával és a díszes ablakkal a felső részen. 

Ezzel az épület el is készült. Ezt követően a barokk korban már csak a belső berendezéshez nyúltak, amit aztán a XIX. és XX. századi fejítások során, annak rendje is módja szerint, vissza is alakítottak. 

Az épület a XIX. század végéig a falu plébániatemploma volt. Akkor épült egy nagyobb, új templom a növekvő lakosság számára, azóta itt inkább csak temetések alkalmával tartanak itt istentiszteletet.