Lieberhausen egy szerény település az Oberbergisches Landban, kb. 70 kilométerre keletre Kölntől. A falunak napjainkban mintegy 350 lakója van, a történelmi feljegyzések alapján még csak megközelítőleg sem éltek itt ennyien sose a huszadik század közepéig.

Első említése a XI. század közepéről való, hetven akkori lakosa egy fakápolnába járhatott misére. Első kőtemploma, amely ma is áll, száz évvel később épülhetett. A blog régi olvasói bizonyára nem lepődnek meg, hogy a szerény méretek ellenérse is egy háromhajós bazilikát építettek, kereszthajóval, holott egy ekkora épületnél erre statikailag már a XII. század közepén se lett volna szükség. A templom teljes hossza 24 méter, szélessége 12 méter. 

A szentélyt és a kereszthajót a XV. században alaposan felújították. Az épület struktúráján nem változtattak. A sokszögletűvé átalakított szentély, a viszonylag nagy ablakfelületek, a kereszthajó csúcsíves ablakai különösen a temlom nyugati végén bástyaként álló toronnyal összevetve feltűnővé teszik a gótika alkalmazását - mindenesetre csak a maguk szerény, falusi módján.

A felújítás során nekiláttak a belső falak feldíszítésének is, bibliai jeleneteket festettek fel, tanító célzatú ábrákat készítettek. 

A XVI. század végére a templom belső felületének nagy részét festmények borították.

1586-ban a falu akkori plébánosa, Martin Luther írásait olvasgatván arra a követeztetésre jutott, hogy a reformátornak igaza van, és az egyik vasárnapi misén bejelentette, hogy a jövő héttől ugyanő, ugyanitt, evangélikus istentiszteletet fog tartani. A feljegyzések szerint olyan meggyőzően érvelt, hogy a lakosság egy emberként követte őt és tért át a lutheránus hitre. 

Az evangélikus vallás a szentek ábrázolását nem támogatja, hogy finoman fejezzük ki magunkat. A falusi lélek viszont nem hajlott arra, hogy leállítsák a templom kifestését, így azt folytatták, de immár más stílusban, nonfiguratív elemekkel, szimbolikus ábrázolásokkal. A művészettörténészek nem csak a témából, de a felhasznált festékből, a technikából is tudnak következtetni a képek korára, de még kevésbé felkészült látogató is érezheti, hogy például a boltívek belső felületén látható képek (ld. a kettővel e feletti fotót) évszázadokkal régebbiek, mint azok, amelyek a kereszthajó mennyezetét díszítik. Az egész nyugatnémet régióban nincs ezen kívül más templom, amelyben egymás mellett volnának láthatóak a reformáció előtti, és az utáni falfestmények. 

A lieberhauseni templomot tarka templom, a helyi dialektusban Bunte Kerke névvel illették. A XVIII. századtól a vidéken el is terjedt egy szólás: "Olyan tarka, mint a lieberhauseni templom". A jámbor helyi evangélikus lelkész szemét viszont nagyon csípte, hogy pont az ő protestáns templomát ismerik messze földön tarkának. Úgy döntött, érvényesíti az evangélikus szellemiséget. A XIX. század közepén kimeszeltette az egész templomot, így ezután fehér lett az egész, ahogy az egy evangélikus templomhoz illik.

De alig néhány évtizeddel később, már a huszadik század elején felfedezték, hogy micsoda kincs rejtőzik a fehér falfelület mögött, és hozzálláttak a falfestmények restaurálásának. Ma a templom újra olyan tarka, mint kétszáz évvel ezelőtt.