Kranenburg (a XX század elejéig használatos írásmóddal Cranenburg) a Rajna alsó folyása mentén található, mintegy két kilométerre a folyótól, közvetlenül a holland határnál. A várost a XIII. században alapították, első temploma is ekkor épült. 

1308-ban kezdtek egy állítólag csodatévő feszülethez zarándokolni a hívek, a század második felére Kranenburg jelentős zarándokhellyé vált, aminek következtében a helyi egyházközség jómódúvá vált. 

El is határozták egy új, a zarándoklatokhoz méltó templom építését, a munkálatok 1409-ben kezdődtek meg, és, ahogy ilyen templomoknál többször láttuk, máig nem fejeződtek be. 

Az építés vezetésével Gisbert Schairt helyi építőmestert bízták meg, aki egy csodás gótikus templom felépítését tűzte ki célul, és igyekezett maximálisan kihasználni a téglából való építkezés lehetőségeit. 

A kranenburgi templom ablakfelületei nagyobbak, az egész épület jóval légiesebb, mint amit más, szintén téglából épített gótikus templomoknál megszokhattunk, sokkal közelebb áll a délebbre, kőből épített mintákhoz.

A háromhajós épületben a mellékhajók csaknem ugyanolyan magasak, mint a főhajó, a melléhajók tetőszerkezete teljesen el is fedi a főhajónak a mellékhajók fölé magasodó oldalfalait. Ezért az épület sem kívülről sem belülről nem látszik igazán bazilikának.

A belső tér az érett gótika minden jellegzetességét felmutatja. 

Az építészt még a templom építése alatt megbízták a nijmegeni Szent István templom felépítésével is. Az említett város már Hollandiában van, de a távolság akár gyalog is két-három óra alatt leküzdhető. Amikor pedig a kranenburgi templomot használatba vették, ide költözött a szomszédos Zyfflichből az apátság, így a zarándok-templom egyben apátsági templommá is vált. 

A XV. század közepén a zarándoklatok, és ezzel az egyházi bevételek, visszaestek, így a templom építését is leállították, mivel az nem volt tovább finanszírozható. De így is egy jól használható épületet láthatunk, további, tervezett bővítések hiányoznak, ill. a torony állt évszázadokon át befejezetlenül, mire a XIX. század végén raktak rá egy toronysisakot. 

A kranenburgi templom nem épült annyira körbe, mint a már említett nijmegeni, de a szentély felőli részét így is lakóépületek, míg a nyugati végét fák veszik körbe, így kívülről az épület leginkább csak közelről tekinthető meg. A gótikus korban sosem a külsőt, hanem a belső teret, ahol az istentisztelet folyt, tekintették fontosabbnak, azt pedig akár ma is jól megcsodálhatja az ide vetődő érdeklődő - már, ha a fák közt megtalálja a templomépületet.