Egyes kutatások szerint Rouffach már a római korban is létezett, a hetedik századból pedig okiratok tanúsítják, hogy a király egy püspöknek adományozta a települést. Ma is látható, Mária mennybevételének tiszteletére szentelt templomát a XI. század második felében kezdték építeni, a kornak megfelelően román stílusban.

Az építéshez a környékről származó, sárga színű homokkövet használtak fel. Ez mára, a szennyezett levegő hatására, valamelyest sötétebb, mint eredetileg volt. Eredendően ez egy klasszikus felépítésű templom: egy háromhajós bazilika egy kereszthajóval, tornyok nélkül. 

By Dark patate [Public domain], from Wikimedia Commons

A XIII. században, az új építészeti vívmányok megismerésével, a főhajót átalakították gótikusra. Viszont az épület fő falai megmaradtak, azaz a gótikus jellemzőkkel kicsit visszafogotabban kellett bánni. Az épület ugyan a csúcsíves és bordázott mennyezetnek köszönhetően magasabb lehetett, a falat pedig kívülről támoszlopokkal megerősítették, de a tipikusan gótikus támívek elmaradtak, így több a teher a falakon, ezért kényszerűen kisebbek az ablakok. Mondhatjuk, hogy egy átmeneti jellegű épületet láthatunk. 

Ahogy a fenti, a belső teret ábrázoló felvételen is látható, a szentély a XIII. században már az érett gótika stílusjegyeinek megfelelően készült el.

Ebben az időszakban készült el eredetileg a négyezeti (a fő- és a kereszthajó találkozása felett lévő) torony is.

A nyugati homlokzat építését is megkezdték gótikus stílusban. A homlokzat alsó része el is készült, a tervezett két torony közül a délinek az építését mekezdték, az északinak éppen csak az alapjait rakták le. Aztán a XVI. század elején, amikor a templom már bő négyszáz éve épült, elapadt a finanszírozás, és leállt az építkezés. 

Adolphe Braun [Public domain], via Wikimedia Commons

Ezen a XIX. századból ránk maradt fényképen jól láthatjuk, milyen állapotában maradt félbe az építkezés. Ezután évszázadokon át alig nyúltak az épülethez, eltekintve attól, hogy a francia forradalom alatt komoly károk érték, elsősorban a díszítések tűntek el. Végül 1860-ban a francia kormányzat hozzálátott a templom felújításához, és ennek keretében a tornyok felépítését is betervezték. 

A nyugati homlokzat ma

Első hallásra talán meglepődünk, miért is akartak tornyokat építeni egy akkor már három és fél évszázada tornyok nélkül álló épületre? Egyrészt akkortájt ez nem volt szokatlan, hogy csak a leghíresebb példát említsük: a kölni dóm tornyait is az 1870-es években fejezték be, több, mint hétszáz évvel az építkezés megkezdése (és háromszáz évvel annak ideiglenes leállítása) után. A holland építész, Pierre Cuypers pedig egy sor olyan templomra épített tornyot, amelyekre nem is terveztek sosem. Rouffachban végülis az eredeti tervek szerinti befejezést tűzték ki célul. 

Az eredetileg használt sárga helyett a XIX. században rózsaszínű követ használtak, ezért első ránézésre is feltűnő, mely részek épültek ekkor. 

Aztán 1870-ben kitört a francia-német háború, amit a franciák elveszítettek. Elzász az 1871-ben kikiáltott Német Birodalomhoz került, a németek fontossági listáján pedig ebben az időben eléggé hátul szerepelt a rouffachi templom felépítésének folytatása, így aztán az építkezés, immár a történelemben másodszor, ismét félbeszakadt.

Az első leállás után háromszázötven évet kellett várni, mire újra nekiálltak az építkezésnek. A második leállás óta még százötven év sem telt el, szóval ne mondjuk, hogy ezt a templomot már sose fogják befejezni, de még egy ideig valószínűleg így, csonkán fogadja a látogatókat. 

Bár a Mária mennybemenetele templom sok gótikus elemet is tartalmaz, sőt, az eredeti román stílus máig jól felismerhető. Ezért is lett ez a templom is az elzászi román kori építészeti elemeket számbavevő Route Romaine része.