A ferences rend nem sokkal az alapító halála (1226) után megjelent Kölnben. Szent Ferenc szellemiségén kívül hozták magukkal a gótikát is, templomuk, amelynek építése 1245-ben kezdődött meg, az első rajnai gótikus templomok egyike volt.

A szentély 1260-ra készült el. A főhajó befejezésének dátuma nem ismeretes, az 1300-as évek elejére tehető.

© Raimond Spekking / CC BY-SA 4.0 (via Wikimedia Commons)

Mint az a képekről is látszik, egy háromhajós bazilikáról van szó, kereszthajó nélkül. Tornya, leszámítva a képeken is felismerhető huszártornyot (a tető gerincén ülő, kis harangtornyot) sosem volt. Világosan felismerhetőek a gótikus stílusjegyek: a nagy felületű, csúcsíves ablakok, a külső támpillérek ill. támívek.

A templom ezután évszázadokon át a ferencesek gondozásában állt. A francia hadsereg bevonulása után a rendet feloszlatták, a templom pedig, sok társához hasonlóan, raktárépületként működött. Napóleon bukása után az épület visszakerült az egyházhoz, de a ferences rendtartományt nem alakították újjá, így évtizedekig nem volt igazi gazdája. Később a főként munkásfiatalokkal foglalkozó Adolf Kolping egyesületének kezelésébe került, maga Kolping is itt van eltemetve, ma a templom leginkább Kolping-emlékhelyként működik.

A második világháborút az épület egész jól átvészelte, de a tetőszerkezet, a boltozattal együtt, megsemmisült. A pár utcával arrébb található Orsolya-templomtól eltérően ennek boltozatát gótikus formában építették újjá, 1958-ban készült el.