A már korábban bemutatott Marktkirchétől néhány lépésnyire található székesegyház alapjai a meroving korba nyúlnak vissza. Az első templom ezen a helyen a VIII. században épült - ebből mára alig néhány kőtöredék maradt.

Ez a templom a X. század közepén leégett. A helyére az Ottók korában építettek egy újat, ami felhasználta a korábbi templom megmaradt alapjait. Az ottói templom méretei megegyeztek a korábbival. Ez az épület 964-re készült el, de nem volt hosszú életű, mert Teofanu apátnő (az azonos nevű császárnő unokája) lebontatta, és a helyére építtetett egy újat. Ennek pontos befejezési dátumát nem ismerjük, de kb. 1060 körül készülhetett el. Egy korai román stílusú háromhajós bazilikáról van szó, kereszthajóval, a korszak minden (a rendszeres olvasók által már jól ismert) jellegzetességét felmutatva. Ez a bazilika is pontosan az elődök helyére épült, ugyanazokkal a méretekkel.

A pre-román templom különleges ékessége a Westwerk. A középső torony négyszögletes alaprajzú, de a legfelső szintje, ahol a harangok vannak, oktogonális formájú. Az oktogon a tetőformával az aacheni dómra hajaz. A két lépcsőház a szokásostól eltérően itt nem kör, hanem nyolcszög-alaprajzú.

A Westwerk belseje is Aachenre emlékeztet.

A többszintes, árkádos kialakítás egyértelműen Nagy Károly vártemplomát idézi, ez viszont nem nyolc-, hanem csak hatszögletű. Azonban, míg a torony egy teljes nyolcszög, addig alatta, ugyanazon az alapterületen, a belső tér csak egy fél hatszög, a templomtér felé eső oldal nincs megépítve.

A Westwerk alaprajza. Forrás: Wikipedia

A négyzet alaprajzú toronyba épített hatszögletű belső kialakítás teljesen egyedi, a korszak egyik kiemelkedő építészeti emléke.

1275-ben ez a is templom leégett, csak a Westwerk maradt meg belőle. Ezután már gótikus stílusban építették újjá. Az alaprajza ennek is azonos az összes elődjéével, de a felépítmény jelentősen különbözik.

A templom teljes főépülete egyforma magas, kívül és belül egyaránt. Az oldalhajók azonos magasságúak a főhajóval, ezzel az építítészet teljesen szakít a bazilika-stílussal. Az alsó-rajnai régió jellemző építészeti megoldása, hogy az oldalhajó egyes egységei az épület hossztengelyére keresztirányú sátortetőt kaptak.

A fenti képen jól megfigyelhetőek a gótikára jellemző nagy ablakfelületek, és a kívülről kissé megtámasztott ablakközök. Ez utóbbira azért van szükség, mert a nagy ablakok miatt az épület szinte teljes súlya ide összpontosul, ha nem lenne megtámasztva, kidőlnének a falak.

A fő- és a kereszthajó találkozásához a román stílusnál megszokott széles torony helyett egy vékony, de magasra nyúló torony került.

A belső térben is megfigyelhető a fő- és az oldalhajók azonos magassága, továbbá a szintén gótikus sajátosság, a bordázott boltozat.

1945. március 6-án a Royal Air Force rommá bombázta Essent. A bombázások során a templom is jelentős károkat szenvedett, csak a Westwerk maradt szinte épen. A helyreállítást 1951-ben kezdték meg, a templomépületet 1958-ban vehette az egyház ismét használatba. Ekkor a frissen alapított Ruhr-egyházmegye székesegyházává tették, ezt a funkcióját őrzi mind a mai napig.