A Rajna felső folyásánál, a Fekete-erdő hegyei között alapították az 1080-as években a Szent Gergelyről elnevezett kolostort. Az alapítás idején még nem volt itt település, mondhatni egy eldugott, erdei kolostorról volt szó.

Az egyszerű épület pár év alatt elkészült, 1085-ben szentelték fel, feltehetőleg egy-két évvel ezután fejezhették be az építkezést.

Bár a kolostor védőszentje Szent Gergely maradt, az iratokban inkább az épület mögött folyó patakról Reichenbach-kolostornak (németül Kloster Rheichenbach) nevezték.

Az épület érdekessége, hogy egyhajós bazilikáról van szó (miközben a Rajna alsó folyásánál ennél kisebb épületeket is háromhajósra építettek, lásd például a Szent Cecília templomot Kölnben), azonban a szentélyrész háromhajós kialakítású.

A kései középkorban egy falu is kalakult a kolostor körül, ez azonban nem kapott külön nevet: a települést mindmáig úgy nevezik, hogy Klosterrheichenbach.

Az iskolai művészettörténet-oktatásban, kissé leegyszerűsítve, úgy tanítják, hogy a gótika magasra építkezett, hogy ezzel kerülhessenek közel Istenhez. Ez alapvetően igaz, de ennek előzményeit már a román korban is megtaláljuk, csak ekkor még az építészeti ismereteik nem engedték meg olyan magas épületek emelését, mint amire azután később a gótika már képes volt.

Klosterrheichenbachban már kívülről is gyanús, belülről pedig még látványosabb ez a felfelé törekvés.

Egyszerűen erre a belmagasságra semmi szükség nem lett volna, ezt pusztán az Isten felé törekvés ideológiája indokolta.

A templom a Vesztfáliai békével (1648) evangélikus kézbe került, és mindmáig evangélikus templomként működik.

A kolostorépület nagy részét az újkorban lebontották, és később egy modern egyházi épületegyüttest (közte egy evangélikus óvódát) építettek a helyére.