Koblenz városa a Rajna és a Mosel folyók összefolyásánál fekszik. A város még a római időkben létesült, neve is ókori eredetű (latin: Castellum apud Confluentes = Az összefolyásnál lévő vár).

Jónéhány középkori templom található a városban, a három román stílusú belvárosi templom máig meghatározza a városképet. Közülük az egyik a Florinskirche, amely egy VII. századi svájci vértanúról kapta a nevét, csakúgy, mint a Florinsmarkt nevű tér, ahol a templom áll.

A Florinskirche pontos építési ideje nem ismert. Legkésőbb a X. században már biztosan állt itt egy templom, de azt 1100 körül elbontották, és a helyére építették a korábbinál lényegesen nagyobb, román stílusú épületet, amelyet lényegében ma is láthatunk.

Bár a környezet nagyfokú beépítettsége miatt ez ma már alig vehető ki, a Florinskirche is egy klasszikus, háromhajós bazilika-stílusú épület. Ezt igazán ez a légifelvétel mutatja meg nekünk.

Forrás: webbaviation.de

A leglátványosabb különbség az eddig látott román stílusú templomokhoz képest, hogy ez be van vakolva, ráadásul nem is egyszínűre. De tipikusak a tornyok díszítéseiben az ál-boltívek, ill. a romanikára nagyon jellemző iker-ablakok, szintén a tornyok legfelső szintjén.

A nyugati falon látható nagy ablak későbbi, gótikus eredetű. Ezen a vidéken már ebben a korszakban sem építettek Westwerket, két harangtorony került a templom nyugati végébe. A tornyok sisakja eredetileg alacsonyabb volt, a gótika cserélte ki magasabbra, csúcsosabbra. Ebben a korszakban az épület keleti végén az apszist is lebontották, és egy gótikus apszist építettek a helyére.

A belső tér tisztán visszaadja a háromhajós szerkezetet, a felvételen látható, hogy az oldalhajók jóval alacsonyabbak, mint a főhajó. Egyben jól kivehető a gótikus apszis is, a nagy ablakokkal.

Szintén gótikus a most látható mennyezet. Eredetileg ugyanis a templomnak egyszerű, lapos famennyezete volt. 

Ezt a gótikus korszakban cserélték le a most látható szerkezetűre. Közben az építészeti technika fejlődött ennyit. A képen jól megfigyelhető bordázott szerkezet teherbírása jóval magasabb, mint a klasszikus keresztboltozaté, így már ezt a teret is át tudták hidalni - a romanika korában ehhez olyan keresztboltozatra lett volna szükség, amelynek magassága és vatsagsága olyan súlyt helyezett volna a tartóoszlopokra, amelyet azok nem bírtak volna el (érdemes megnézni, mennyivel vékonyabbak, mint például a keresztboltozatos maria laachi apátságban).

A napóleoni korban ezt a templomot is államosították, majd a restauráció idején az evangélikus egyháznak adták. Ma is evangéliukus templomként funkcionál, ez magyarázza a puritán belső teret.

A második világháborúban a légitámadások során a tetőszerkezet leégett, ezt később helyreállították, így a templom javarészt a késő középkori állapotában figyelhető meg ma is.