A középkori Frankfurt a Majna folyó mentén, a mai üzleti negyedtől délkeletre helyezkedett el. Az óváros, ha eredeti arculatát a második világháborús bombázások óta nem is igen őrzi, de nem vette át a modern világváros képét, ami amúgy Frankfurtot jellemzi. 

Az óváros északnyugati szegélyén, egészen a városfalnál épített két nemes 1321-ben egy kápolnát. Ez meglehetősen rövid életű volt, már az 1340-es években kibővítették, egy háromhajós gótikus templom formájában. A templom nem bazilikaformájú lett, a két mellékhajó ugyanolyan magas, mint a főhajó.

Amikor két évvel ezelőtt először felmerült bennem ennek a blognak az ötlete, egy barátom azzal biztatott, hogy, ha hosszú szövegeket nem is, de a képeket biztosan sokan szívesen megnéznék. Azóta számtalan helyen rájöttem már arra, hogy ez nagyon jól hangzik, de a fényképezés nem is olyan egyszerű.

Szent Trophimus egy igen hosszú életű püspök volt, legalábbis, ha hitelt adunk a róla szóló legendáknak, melyek szerint Szent Péter közvetlen tanítványaként a III. század közepén ő alapította az arles-i püspökséget. Mivel a blog fő célkitűzése továbbra sem legendás szentek életrajzának kritikai szemlélete, most át is ugrunk a frank korszakba, nevezetesen a VIII. század második felébe, amikoris a Rajna bal oldalán, Strasbourgtól kissé délre fekvő Eschauban egy templomot alapítottak Trophimus tiszteletére. Ez a templom mintegy másfél évszázadig állt, aztán megjelentek a kalandozó magyarok, és rövid idő alatt lerendezték a műemlékvédelem legfontosabb kérdéseit.

Wageningen egy kisváros Hollandiában, közvetlenül a Rajna partján, nagyjából 15 kilométerrel Arnhem alatt. Első temploma román stílusban épült a XIII. században.