Babenhausen egy kisváros, bő harminc kilométerre délre Frankfurttól. Templomát a XIII. század elején építették fel, azóta azonban többször is átalakították, így ma ebből a román kori épületből nem sokat láthatunk. 

Az egyedüli, a XIII. századból származó épületrész a torony alsó fele, egyben ez a templom egyedüli román stílusú része is. 

1383-ban a szentélyt lebontották, és egy új, gótikus szentélyt építettek a helyére. Meglehetősen elterjed, tipikus szokás volt ez akkoriban. Egy egyszerű, egyértelműen, de azért elég visszafogottan gótikus szentélyt látunk, a szokásos 5/8 formában, kelet felé megnyújtva. Az ablakfelületek nem túl nagyok, és a fal is önmagában áll, nincsenek támpillérek. Nem is túl magas: bár alighanem magasabb volt, mint az akkor még álló román kori főhajó, de akár kisebb, falusi templomoknál is látunk ezt meghaladó magasságot.

A XV. században a területet birtokló hanaui grófi család kettészakadt, és az egyik, magát Hanau-Lichtenbergnek nevező ágnak Babenhausen lett a székhelye. Ugyan egy nem túl jelentős nemesi családról beszélünk, de mégiscsak grófi város lett, hát ahhoz illő temploma is legyen, gondolták. A gondolatot tett is követte, a román kori templomot a torony kivételével lebontották, és egy új, gótikus épületet húztak fel a helyére. A templom uralja az előtte fekvő piacteret, már csak azért is, mert ez utóbbi sem különösebben impozáns a maga kb. 20×30 méterével. 

Láthatjuk, hogy a templom háromhajós, de már nem bazilika, hanem a gótikában megszokott módon épül fel. A magasabb (egyébként a szentéllyel pontosan egyforma magas) főhajónak nincs oldalsó fala, a tető a mellékhajók tetejéig ér le, a mellékhajókon pedig keresztirányú nyeregtetőket találhatunk. 

Reinhard Dietrich, CC BY-SA 3.0, via Wikimedia Commons

A belső térben láthatjuk a csúcsíves szerkezeteket, de az egyszerű famennyezetet is, a nagy grófi nekibuzdulásból még egy kőboltozatra se telt. De legalább szépen kifestették. 

A XVII. században egy viharban a torony ledőlt, újjáépítették, majd a XIX. században, hasonló okokból, még egyszer. Ezzel a templom elnyerte mai képét. 1557-ben a város evangélikus lett, a templomot ma is az evangélikus egyház használja. 

Talán az első szent a blog történetében, akinek első nekifutásra le se tudtam írni a nevét. A hölgy a VII. században élt, a frank királyi családból származott, és úgy nagyjából minden családtagját szentté avatták. Bár a mal Belgium területén élt, ez az ország az ő idejében még nem létezett, és Herentals Belgiumnak egy egészen másik régiójában található, szóval nem teljesen érthető, miért éppen őt választották védőszentül. 

Limburg egy viszonylag ismert város a Lahn folyó mentén, híres székesegyháza az autópályáról is látható, ha valaki Köln felé utazik. De most nem erről írok, hanem egy azonos nevű kolostorról, ami az említett várostól kb. százhúsz kilométerre délre fekszik, a Rajna bal oldalán, Bad Dürkheim közelében. 

A blog régi olvasói rutinból tudják: egy Szent Mártonról elnevezett templom ritkán fiatalabb ezer évnél. Ez a megközelítás alapvetően igaz, mindazonáltal több példát látunk arra, hogy egy Szent Márton templomot folyamatosan átalakítottak az évszázadok folyamán, és ma már egy árva szög nem sok, annyi se maradt az eredetiből.