A meroving korban több angolszász hittérítő is dolgozott a frank területeken. Egy Willibrord nevű alapított a VII. század végén egy kolostort is Echternachban, a Sauer folyócska mentén. Halála után itt is temették el. 

A kolostor gyorsan felvirágzott, már Nagy Károly előtt frank királyi apátsági címet kapott, a karoling korban pedig jelentős területeket rendeltek az apátság alá. 

A XI. század elején leégett az apátsági templom, a helyére épült egy román stílusú bazilika. Bár a felépítmény az azóta eltelt ezer év alatt többször is megváltozott, a mai templom főbb szerkezete megegyezik ezzel az 1031-ben felszentelt templommal. Az időközben szentként tiszelt alapító maradványait is a templomban helyezték el. 

Az apátság évszázadokon át virágzott, még a XVIII. század közepén is képesek voltak egy fényes barokk kolostorépületet emelni. Aztán hirtelen eljött a végzet: 1794-ben a francia hadsereg bevonult a városba, a kolostort feloszlatták, az ingatlant államosították. 

Creator:Hubert Berg, Public domain, via Wikimedia Commons

A következő évtizedekben a kolostori komplexumban, a templomot is ideértve, gyárat rendeztek be, porcelán-termékeket készítettek itt. A karbantartással viszont nem foglalkoztak, a XIX. század közepén a szentély be is omlott. Ezután egy helyi közösség vette át a templomot, és helyre is állították.

A kolostort sosem állították vissza, de a templom az újbóli felszentelés után ismét katolikus kézbe került, a helyi katolikus egyházközség használja. A napóleoni háborúk után Luxemburg és Poroszország határaként a Sauert jelölték ki, így ma a folyó luxemburgi oldalán álló Echternach határváros, a templomtól gyalog kb. öt perc alatt jutunk át a Sauer hídján Németországba.

A kép forrása: basilika.lu

A második világháború végén a visszavonuló német hadsereg a templomot felrobbantotta. 

A háború után Luxemburg újjáépítette a templomot, mindazonáltal kissé barbár módon. Az alapfalak és a fő szerkezet megmaradtak, strukturálisan a bazilika ugyanúgy néz ki, mint a XII. században. A mellékhajók nagy ablakai viszont a román kortól teljesen idegenek, méretre, felépítésre egyaránt. A nyugat homlokzatot pedig (a fenti kép bal oldalán) annak ellenére teljesen újratervezték, hogy a háború előtti állapotról sok fénykép maradt fent, az tehát jól ismert volt. 

Így egy neoromán templomot kaptunk, ami nagy vonalakban emlékeztet a középkorira, helyenként azonban teljesen indokolatlanul tér el attól, akár a román kortól teljesen elütő formák alkalmazásával. Persze a templom 1945-ben romokban hevert, és a nem a helyiek robbantották fel. Szóval bármit is csinálnak (hacsak nem hagyták volna romosan), a felépítmény nagy része így is, úgy is a XX. század közepéről származna. 

A belső térben állva elsőre keveset észlelünk a neoromán elemekből - legalábbis, amíg nem nézünk a mellékhajókra. Itt is megjelennek a rajna-vidéki váltakozó oszlopok. 

Oldalra nézve már sokkal inkább a neoromán építészet virágkorában, a XIX.-XX. századok fordulóján érezhetjük magunkat. 

Az újjáépés során a templom alatt megtalálták a meroving kori kolostori templom alapjait, így már régészetileg is igazolható, hogy a mostaninál jóval kisebb eredeti épület is itt állt. A templomot 1953-ban ismét felszentelték és azóta is katolikus plébániatemplom, bár az épület sokkal több turistát fogad, mint ahányan imádkozni járnak ide.