Thalfang a Mosel déli oldalán, a hegyek közt fekszik. Első történeti említése a VII. századból való, a falu történelméről viszont sokat elmond, hogy egyik legjelesebb eseménye, miszerint a későbbi NDK-s vezető, Erich Honecker, a huszas években itt volt ipari tanuló. 

A község temploma a XIII. században épült. Írásos emlékek nincsenek erről, tudományos módszerrel 1220 körülre datálják az éíptkezést. Sok más templomhoz hasonlóan a román korból itt is csak a torony maradt meg. 

A magas, csúcsos toronysisak jóval fiatalabb, a XVIII. századból származik. Sok haszna nincs: a falu egy völgyben fekszik, már a közvetlenül szomszédos házak is a hegy felőli oldalon méterekkel magasabban állnak, mint a templom, a szomszéd utca pedig feljebb van, mint a templomtorony teteje. 

A templom fennmaradó részét száz évvel később átépítették gótikusra. Amit látunk, az egy ún. pszeudo-bazilika: Egy háromhajós épület, ahol a középső hajó valamivel magasabb, mint a két szélső (innen a "bazilika" megnevezés), viszont a főhajónak, a hagyományos bazilika-formától eltérően, nincs külső fala, és az egészet egy sátortető fedi. Így a bazilika-forma csak belülről felismerhető - legalábbis, ha a látogató bejut, ami nekem nem sikerült. 

A gótikus ablakok viszont kívülről is látszanak, a templom egész méretéhez viszonyítva elég erős támpillérek szintúgy. 

Az épület legfiatalabb része a szentély, 1450 körül épült. Szintén gótikus, de jól láthatóan magasabb, mint a főhajó, az ablakai is nagyobbak (a kazánház a kép jobb oldalán természetesen modern kori ráépítés). 

Bár az épület többi részéhez képest magasabb szentély nem ritka, az kevésbé jellemző, hogy mindkét épületrész gótikus - itt ezt látjuk. 

A helyi gróf 1564-ben tért át az evangélikus hitre, ekkor került az eredetileg Szent Máté tiszteletére szentelt templom is az evangélikus egyház kezelésébe. Mind a mai napig a helyi gyülekezet használja.