Aldegundis frank hercegnő volt a VII. században, aki egy kolostort is alapított. Életét nem kis részben szerény történelmi hitelességű legendák övezik. Abban nagyjából megegyezhetünk, hogy a hölgy valóban létezett, de Büttgenhez és környékéhez semmi köze nem volt. 

A tiszteletére szemtelt templom a Rajna-vidék egyik falujában, kb. tíz kilométerre a folyótól, az első évezred végéről származhat, mindenesetre az akkori épületről mára csak legendák tanúskodnak. A XI. századi, egyszerű román stílusú templom alapjait ma is megtaláljuk, ezekre épült az 1160-as években a mai templom főhajója. 

A két mellékhajót a következő évtizedekben építették hozzá, a torony pedig még egy kicsivel később, 1250 körül épült. Ez a három építészeti elem ugyan majd' egy évszázad alatt készült el, de stílusában szinte teljesen azonos. 

A szentély már alaposan elüt tőlük. 1439-ben készült, a román kori szentély lebontásával, gótikus stílusban. Ahogy ez akkoriban szokás volt, a szentély érezhetően magasabb a román stílusú épületrészeknél. 

A gótikus átalakítás során a főhajó tetejét is átépítették meredekebbre, és azáltal magasabbra - egy huszadik századi felújítás során aztán visszaalakították 45 fokosra, amilyen eredetileg lehetett. Így ma a szentély kimagaslik az épületből. 

A belső teret nézve is virít a kettősség, bár innen nézve a magasságkülönbség nem annyira feltűnő. A hosszház a legsimáb, legegyszerűbb román stílust mutatja, a szentély pedig feltűnően gótikus, annak összes ismert jegyével. 

A templom a második világháborút viszonylag jól átvészelte, csak a toronyba telepített német őrposztot lőtték ki az amerikaiak 1945-ben. A torony ma látható legfelső szintje a háború utáni helyreállítás terméke. 

Mint Nyugat-Németországban sok helyen, Büttgenben is szűknek bizonyult a templom az 1950-es évekre (és, mint sehol máshol, itt se látták, hogy hatvan évvel később meg majd megint elfogynak a hívek). 

A szükségessé váló bővítést, ellentétben a torony helyreállításával, már nem a román stílus figyelembevételével végezték, hanem egy, a kornak megfelelő jellegű épületrészt emeltek a templom nyugati meghosszabbításába (így ma a torony a közepén van) 1960-ban.

Így ma román, gótikus és modern építészeti elemeket találunk a templomban. Ezek azonban nem keverednek, hanem élesen elválnak egymástól. 

A közeli vasútállomás aluljárójának falára mindenesetre leginkább csak a román stílusú részeket festették fel.