Polch az Eifel-hegység déli részén fekszik, közel a Moselhez, egy ugrásra Koblenztől. Ma hatezer lakosa van, de ezt jórészt adminisztratív úton, település-egyesítésekkel érte el, még a nyolcvanas években is négyezer fő allatt volt a népesség, a középkorban talán párszázan lakhattak itt. 

Polch első írásos említése a XI. századból való, de ennél biztosan sokkal régebben lakott: az V. századból való régészeti emlékek egy kisebb települést mutatnak. A falu templomát először a XIII. században említik, de egyértelmű, hogy ennél korábban, a XI-XII. század fordulójának környékén épült - a kor szokásának megfelelően a temetőbe. 

A bazilika-forma jól felismerhető, az érett román kor sajátossága, hogy még egészen kis méretekben is háromhajós bazilikákat építettek. 

Dél felől a bazilika-forma, de még a templom-jelleg sem ismerhető fel, inkább hétvégi háznak gondolhatnánk, ha nem volna a temető meglehetősen bizarr hely az ilyen célú hasznosításra. Ennek a háttere a XVIII. században keresendő. Az addigra öt-hatszáz éves épület állaga erősen leromlott, és egy alapos felújítás keretében egyben barokkosították is. Ekkor épültek át, és az egyik legfeltűnőbb elem, az ablakok is. Ma az épületen egyetlen eredeti, román kori ablakot se látunk, sőt, a formájuk, és több helyen még az elhelyezésük sem egyezik az eredetivel. 

A XX. században azután, egy újabb felújítás keretében, a barokk elemeket teljesen eltávolították az épületből (nem csak kívül, hanem a belső felszerelésből is), de az eredeti középkori állapotokhoz való visszatérést azért nem erőltették - már csak azért se, mert részben csak találgatni lehetne, hogyan is néztek ki az épület egyes elemei a XII. században. 

Így a templom ma kissé vegyes képet mutat, az épület fő szerkezete egyértelműen román kori, az ajtók, ablakok a többszöri átalakítás nyomait viselik. A fehér vakolat és a modern jellegű nyílászárók elterelik a látogató figyelmét a középkori építészeti elemekről. 

A város növekedése nyomán a XIX. században a központban épült egy új, neoromán, plébániatemplom, azóta a Szent György temetőkápolnaként működik.