Mehr a VIII. században jött létre, de ezen kívül nem sokat tudunk a település történelméről. Manapság jó ötszáz lakosa van, és a kutatások alapján soha nem is volt ennél több, sőt. Bizonyára volt temploma a középkorban, de erről semmit nem tudunk. Mindenesetre Szent Márton védőszentként való szereplése arra utal, hogy a frank kor, azaz legkésőbb a IX. század óta jelen volt az egyház a faluban - Márton abban az időben lett szinte minden templom védőszentje, míg később kiment a divatból.

1290-ből származik a legkorábbi írásos emlék egy templom létéről a faluban. Ez minden bizonnyal egy kisebb, egyterű, román stílusú épület lehetett, amely ugyanott állt, mint a mostani templom. 

Sőt, a mostani templom tornyának alsó két szintje feltehetőleg ebből a román kori templomból maradt meg. 

Az épület többi részét viszont a XV. században lebontották, és építettek a helyére egy gótikus templomot. Ahogy a régióban (a Rajna alsó folyásánál járunk, Kleve közelében) már több helyen láthattuk, itt sem kövekből, hanem égetett téglából építkeztek. Mivel a téglafal stabilitása valamivel elmaradt a kőből készülthöz képest, ezért a másutt látottakhoz képest kevésbé voltak merészek az ablakok méreteit illetően.

Bár a szentélynél így is azt látjuk, hogy az ablakok kitöltik a falfelület több, mint felét. Mivel egyhajós, és nem is túl nagy méretű épületről van szó, a támpillérekre nem volt semmi szükség, a külső támoszlopokat viszont jól láthatjuk: ezek tartják oldalról tető súlyát viselő elemeket, így a fal vékonyabb lehetett - ez tette lehetővé a nagyobb ablakokat. 

Románból részben gótikusra átalakított épületeknél gyakran látjuk azt a mintát, hogy a gótikusra átépített szentély akár jóval magasabb, mint a korábbi technikával épült főhajó. Mehrben ere semmi szükség nem lett volna: eleve az egész templom (a torony kivételével) gótikus, nagyjából egyszerre épült. Talán a tervezőnek megtetszett ez a szerkezet, amit máshol látott? Ezt, öt-hat évszázad távlatából már aligha fogjuk megtudni, mindenesetre az biztos, hogy a gótikus falusi templomhoz utána a XIX. század végéig nemigen nyúltak. 

A XX. szadban azután a toronyra ráépítettek még egy szintet, és egy nagyon meredek, magas piramistetőt raktak rá, így nagyjából kétszer olyan magas lett, mint előtte. Szintén a modern korban épült mellé a gótikától egészen elütő stílusú sekrestye. 

A templom az építése óta folyamatosan a falu plébániatemplomaként szolgált, és ez így van mind a mai napig.