Kölntől nagyjából egynapi járóföldnyire (manapság félórányi autóútra) létesített az egyházmegye egy uradalmat valamikor az első évezred vége felé. Az első kápolnát valamikor a X. században emelhették, a század végéről már írásos fejlegyzés készült róla, megemlítve a körülötte élő mintegy száz lakost. 

Ennek a helyére épült a piactérre a XIII. század elején egy háromhajós bazilika, galériás mellékhajókkal. A román kor végének tipikus jellegzetességeit figyelhetjük meg.

A templom 1255-re készült el, ekkor már 400 lakosa volt a településnek. Érdekessége, hogy a főhajó hosszúsága, szélessége és magassága egyaránt 14 méter. Az első galériás kialakítású templom volt a Rajna mentén. 

Bordeaux aus der deutschsprachigen Wikipedia [GFDL oder CC-BY-SA-3.0], via Wikimedia Commons

A mellékhajók felső szintjén zarándokoknak alakítottak ki szálláshelyeket. Hilden, helyzeténél fogva, ideális hely volt erre a célra, hiszen innét egy nap alatt kényelmesen elérhettek a vándorok Kölnbe, majd onnét tovább Compostela felé. 

Az eredetileg Szent Jakab apostol tiszteletére szentelt templom először 1558-ban, majd a vesztfáliai béke (1648) után véglegesen az evangélikus egyházhoz került, és ezután egyszerűen evangélikus templomnak nevezték. 

A templom eredetileg be volt vakolva, és kívülről is fehérre volt meszelve. A XIX. századi ipari fejlődés idején Hilden lakossága is gyorsan gyarapodott, és sorra megjelentek a fekete füstöt okádó gyárkémények, a XX. század elejére a templom is szinte teljesen fekete lett már. Végül 1901-ben teljesen leverték róla a vakolatot, azóta a csupasz kőfalat láthatjuk. 

A második világháború után a városnak (eddigre már 50 ezer lakossal) igénye volt egy új, nagyobb evangélikus templomra. Annak elkészültekor, 1958-ban, a régit Reformationskirchének, azaz kb. "a reformáció templomá"-nak, vagy "reformációs templom"-nak nevezték el, és azóta is ezt a megnevezést viseli.