Egy ilyen bloghoz a Rajna mentén végig szinte kiapadhatatlan forrásanyagot lehet találni. Csak Köln városában 26 jelenleg is álló, legalább részben román kori épület található, meg még néhány gótikus is hozzá (igaz, ezek kb. fele olyan területen áll, ami az építésük idejében még nem tartozott Kölnhöz, csak a közigazgatási reformok folyományaként került a városhoz). 

A gótikus Krisztus teste kápolna. von Anonym (Kupferstich) [Public domain], via Wikimedia Commons

Szinte hihetetlen, hogy a modern idők hajnalán még ennél is jóval több középkori építészeti emlék állt a városban, azonban a XIX. század elején közepén még a műemlékvédelmet nem tartották olyan fontosnak. Különösen igaz ez Köln városára, ahol az ember tényleg minden sarkon egy román kori templomba botlott a napóleoni háborúkat megelőző években. És hát a nagypolitika sem kedvezett a templomoknak akkoriban. 

Szent Brigitta temploma a Rajna mellett, közvetlenül a Nagy Szent Márton templom mellett állt. A végzete 1802-ben érkezett el, amikoris a francia hadsereg bevonulása után minden egyházi épületet elkoboztak, és ezt, mint olyat, amire nem volt szükségük, lebontották. 

A Szent Gereon és a Szent Kristóf. Arnold Mercator [Public domain], via Wikimedia Commons

A Szent Kristóf templom a XII. század végén épült, alig tizenöt méterre a nála jóval régebbi Szent Gereontól. 1802-ben a franciák ezt is bezárták, de csak négy évvel később bontották le ténylegesen. 

A Krisztus teste kápolnát a XIV. században emelték, gótikus stílusban, egy, az Oltáriszentséghez kapcsolódó csoda emlékére. Kolostori templom volt évszázadokig, majd a rendet feloszlatták, a templomot pedig 1805-ben a franciák lebontották. 

A dómtól északra, a Szent Orsolya templom közelében állt a johanniták temploma. Eredetileg a XIII. században épült, majd egy tűzvész után 1388-ban gótikus stlusban építették újjá. 

Justus Finkenbaum [Public domain], via Wikimedia Commons

A Szent János és Szent Cordula tiszteletére szentelt templom végét a johanniták feloszlatása hozta el - ki más, mint a franciák oszlatták fel őket is, a többi renddel együtt, 1802-ben. Az épület ezt öt évvel élte túl, 1807-ben bontották le. Hasonló sorsra lelt a német lovagrend Szent Katalin tiszteletére szentelt, eredetileg román stílusú, majd a XV. században gótikusra alakított temploma is, ezt 1808-ban bontották le. 

Szent Lőrinc tiszteletére még az ókor végefelé építhettek egy káponát, annak a helyére pedig a román korban egy bazilikát, a mai városházával szemben. Ezt a XV. században átépítették gótikusra. Nem lesz nehéz kitalálni: 1803-ban bezárták, majd valamivel később, 1818-ban, le is bontották. Emlékét a Laurenzplatz nevű terecske őrzi. 

By Joh. Finkenbaum (Skizzenbuch Finkenbaum) [Public domain or Public domain], via Wikimedia Commons

A Szűz Mária a kertben (St. Maria ad Ortum) nevű templomot szintén Justus Finkelbaum örökítette meg 1665-ben. Ez az épület pár lépésre állt a Szent András templomtól, nem messze a dómtól. A rajzon is jól kivehető a háromhajós román bazilika, és felfedezhetünk némi gótikus átalakítást is. Szintén a francia szekularizáció áldozatául esett, bezárták, lebontották, nyoma se maradt. 

Jópár kölni és környékbeli templom története kapcsán emlékezünk meg a francia megszállásról, amikoris évekig profán használatba került az épület, istállóként vagy raktárként használták. Mint láthatjuk, nem egy olyan templomépület is akad, amelyet a francia hadsereg ilyen célra sem kívánt hasznosítani. Ezek jártak rosszabbul. De nem csak a francia megszállás okán kellett a városnak középkori emlékektől elbúcsúznia. 

A Szent Jakab templom a déli városfal mentén épült a XI. században, a Szent György szomszédságában. 

Balról a Szent Jakab, jobbról a Szent György, a XVII. században. Justus Finkenbaum [Public domain], via Wikimedia Commons

A XVI. században jelentősen kibővítették, és gótikus stílusra alakították át. Kb. ezt az állapotot rőizte meg a fentebb látható, 1665 körül készült ábrázolás. Az újkorban a két templom közt egy átjáró is húzódott. 1803-ban a szerzetesrendet, amelynek temploma volt, feloszlatták, a templomot katonai célra hasznosították. Napóleon bukása után az épületet visszakapta a város, de az egyház nem tartott rá igényt, a hasonló korú, ámde ennél jobb állapotban lévő épületekkel telezsúfolt kölni belvárosban pedig többet ért a telek, mint az épület, amely rajta állt. Végül 1825-ben a Georgstraße építésének esett áldozatul a már évek óta zárva tartó templom. 

A kép közepén a Szent János. von J. Redaway [Public domain], via Wikimedia Commons

Szent János evangélista temploma a dóm szomszédságában épült. Körülbelül ugyanakkor kezdték el építeni, mint a dómot, de persze ez jóval hamarabb elkészült, korai gótikus stílusban. 1774-ben egy jelentősebb tűzkárt szenvedett, barokk jellegzetességekkel építették újjá. Miután az 1820-as években ismét hozzáláttak a dóm felépítéséhez, tartottak egy kis tereprendezést is a körzetben, aminek, szomszédaival együtt, ez a templom is áldozatául esett. 

Anton Woensam [Public domain], via Wikimedia Commons

Két kis templom állt a Rajna partján, szinte közvetlenül egymás mellett. Szűz Mária a lépcsőn (Santa Maria ad Gradus) egy eredetileg a XI. századból származó, később gótikusra átalakított épület, a szomszédja, a Szent Lupus tiszteletére emelt templom pedig mindvégig megőrizte a romanika jellegzetességeit. Amint a képekről is kivehető, nem csak egymásnak, de a náluk sokszorosan nagyobb kölni dómnak is szomszédai voltak. 

By Beckstet (Own work) [CC BY-SA 3.0 or GFDL], via Wikimedia Commons

A franciák mindkettőt bezárták. A háború vége után Köln városa nem tudott velük mit kezdeni, pár évvel később lebontották, majd a dóm építésének folytatásakor nyomtalanul eltakarították a két épületet. 

Ez a lista nem teljes. További még nagyjából ugyanennyi részben vagy egészben középkori eredetű templomot bontottak le Kölnben a XIX. században, és akadt pár olyan is, amelynek történetét a második világháború pusztítása zárta le. Sok értékes műemléket újjáépítettek a háború után, másokról lemondtak, romjaikat eltakarították, esetleg, rom formájában, máig őrzik. 

Kölnben járva ma is az az érzésünk, szinte el sem tudnánk kerülni a román vagy gótikus templomokat (bár némelyikük mintha el lenne rejtve). Vajon mire gondolhatott, aki az 1700-as évek végefelé vetődött erre?