Siegburg a Rajna jobb oldalán található, Bonntól északkeletre, nevét a Sieg folyóról kapta, ami Siegburg alatt folyik a Rajnába. A város nagyjából az előző ezredforduló óta a fazekasmesterségről volt ismert, plébániatemploma az első évezred végefelé épülhetett. Ezt a templomot lebontották, és a helyére 1169-ben (egyes kutatások szerint néhány évvel előbb) kezdték meg egy új, kereszthajó nélküli háromhajós bazilika építését.

Ezen a vidéken a XII-XIII. században több árkádos bazilika is épült, ezek közé tartozik a siegburgi is. A fenti képen is megfigyelhető a mellékhajók többszintes, árkádos kialakítása. 

A templom mintegy ötven év alatt készült el, 1220-ban fejezték be az építkezés. A főhajó ekkor egyszerű, lapos mennyezetet kapott, a mellékhajók keresztboltozatosat. 

Nem sokkal később, a XIII. század második felében a szentélyt teljesen átépítették gótikusra. Jól látható, hogy a falfelület nagy része üveg, a fenti, belső felvételen is feltűnőek a szentély gótikus ablakai. A viszonylag kis méretek miatt nem volt szükség olyan hatalmas, erős támpillérekre, mint a nagy gótikus katedrálisoknál, de itt is meg kellett a tartóoszlopokat erősíteni kívülről, ezt is láthatjuk. 

Ekkor a templomn úgy nézett ki, mint amire több példát is bemutattam már: a torony és a főhajó román stílusú, a szentély gótikus, és joval magasabb, mint a főhajó. 

Végül a XVI. század elején, amikor végképp megakadt a dóm építése Kölnben, szerződtettek Siegburgba néhány, ott a munkáját elveszítő építőmestert. A főhajót megmagasították, hogy azonos magasságó legyen a szentéllyel, és gótikus jellegűre alakították át. Mivel a főhajó fő szerkezeti elemeihez nem nyúltak, egy tisztán gótikus átépítés nem merült fel. Látható, hogy a főhajó ablakfelületei gótikus jellegűek, csúcsívesek, de jóval kisebbek és kevésbé dominánsak, mint a szentély üvegablakai. A főhajó ezen átalakítás során gótikus csúcsíves, bordázott boltozatot kapott. 

Az ezt követő évszázadokban az épületen csak állagmegóvó felújításokat hajtottak végre. Ezen kívül a toronysisakot cserélték többször, részben a kor ízlését követve, részben azért, mert 1647-ben az akkori toronysisak leégett. A most látható sisak 1960-ban került a toronyra. 

A XIX. század második felétől az ipar okozta légszennyezés miatt sűrűbben kellett az épületet restaurálni, a legutóbbi felújítás 1990-ben történt, ezek folyamán azonban a templomot már nem alakították át. A torony lényegében ma is a XIII. század elejének, a szentély ugyanazon évszázad végének, míg a hosszház a XVI. századi gótikus átépítésnek megfelelő állapotban található, egyedül a toronysisak a modern kor alkotása.