A goesi nagytemplom
Goes Hollandia délnyugati sarkáan fekszik, a tengerpart közelében, a Rajna és a Schelde deltatorkolatai által közrefogva. Tipikus középkori holland város, a csillag formájú vizesárokkal, ma túlnyomórészt újkori eredetű épületekkel a belvárosban.
A főtértől egy saroknyira áll egymással szemben két Mária Magdolna tiszteletére szentelt templom. Az egyik, a katolikus, máig ezt a címet viseli, a XX. században épült, és viszonylag szerényebb kivitelű. Az utca túloldalán egy gótikus bazilika, a protestánsok, érthető okokból, szívesebben veszik, ha csak nagytemplomnak nevezik.
A kései gótikus korban, 1470 körül kezdtek a szentély építésébe, egy korábbi templom bővítéseként. Ekkor egy háromhajós, gótikus templomot terveztek, a kor szokásainak megfelelően három egyforma magas hajóval - az eredeti épületet teljesen lebontva. Mire végeztek a szentély felépítésével (erre ráment bő harminc évük), meggondolták magukat, és mégis az addigra kissé idejétmúlt bazilika-forma mellett döntöttek, kereszthajóval.
A kereszthajó építésének 1506-ban álltak neki. A kereszthajó szokatlanul széles, csak egy hajszállal marad el a főhajó hosszától. Ráadásul, mivel a szentély is nagyon hosszú, a templom alaprajza közel áll a görög kereszthez, azaz a négy ága majdnem egyforma hosszú.
Ebből a mai érdeklődő nem sokat fedezhet fel. A szentélyt ugyanis az újkorban teljesen körbeépítették, így ma csak messziről látszik - vagy éppen a mellé épített házak teteje felett. Belül sem kapunk teljes képet - de erről később.
A templom túlnyomórészt téglából épült. Ehhez képest feltűnően, már-már a francia gótikus katedrálisokat idézően nagyok az ablakfelületek.
A templom a mai formáját 1621-re nyerte el, amikoris egy nagy tűzvész után részben újjá kellett építeni. A szentély ma is protestáns templom, a főhajót azonban leválasztották, profán használatba került, kiállításokat, rendezvényeket tartanak benne.