A blog legtöbb cikkében (egészen pontosan ezidáig mindegyikben) templomokat mutattam be. Ennek az a legfőbb oka, hogy a középkorból ránk maradt épületek nagy többsége templom (esetleg vár). Mára azonban jutott három civil épület, mind lakóháznak épült, és ekként működött évszázadokon át.

A Frankenturm

Trier városában a középkorban hét vagy nyolc lakótorony épült. Ez ugyan meg sem közelíti a bolognai tornyok számát, viszont az építés okai alapvetően ugyanazok voltak: szűk felhasználható terület, ill. védelmi igény. Ezeknek a lakótornyoknak eredetileg nem volt az utaszinten bejárata, csak az első emelet magasságában,ahová felhúzható lépcsőn lehetett feljutni.

Ezekből a lakótornyokból mára három maradt meg Trierben többé-kevésbé. A legfeltűnőbb az egyik régebbi tulajdonosról elnevezett Frankenturm. A Frankenturm építési jellegezetességei jól visszaadják mindazt, amit a román stílusról tudunk, leszámítva persze az alaprajzot. Ez ugyanis egyszerű téglalap.

A fenti kép csalóka, a jobb oldalon látható földszinti ajtót utólag, a XX. században vágták az épületbe, eredetileg csak a bal oldali, lépcsőn megközelíthető bejárata volt a toronynak. Érdemes megfigyelni az új ajtó feletti, román stílusú ablakokat.

Turm Jerusalem. Fotó: Berthold Werner, Wikipedia

A Frankenturm a XI. századból származik, a Jeruzsálem-torony (Turm Jerusalem) valószínűleg szintén ebből az időszakból. Ezt az évszázadok folyamán többször is átalakították. Az eredetileg valószínűleg ötszintes épület két felső emeletét elbontották, új bejáratot és új ablakokat kapott. Így a román stílus mára alig ismerhető fel rajta.

A legérdekesebb azonban talán az egyik falfestményéről elnevezett Háromkirályok-ház (Dreikönigenhaus), a város keleti részén.

Dreikönigenhaus

Ez kicsit később, 1230 körül épült, kései román stílusban. Pár gótikus jellegzetességet is megfigyelhetünk rajta, például a felső szint ablakainak csúcsíves kereténél. 1973-ban az épületet felújították, ekkor kapta mai kinézetét. A történészek szerint eredetileg is be volt vakolva, fehér színű volt, és a díszítések is korhűek. A mai, földszinti bejáratait a XIX. században alakították ki, az eredeti bejárati ajtó a homlokzat jobb oldalán látható, kb. a szomszé ház második emeletének magasságában.