Kaiserswerth közvetlenül a Rajna mentén fekszik, eredetileg Düsseldorftól északra, aztán 1929-ben a városhoz is csatolták. A történelem előtti idők óta éltek itt emberek. Egy Suitbert nevű angolszász hittérítő érkezett ide, és alapított itt egy szerzetesközösséget a VII. század utolsó éveiben. Ez a kolostor még a frank korban elpusztult. 

A maii bazilika pontos építési ideje nem ismert, a XI. század második felére datálható. Eredendően, a korszaknak megfelelően, egy román stílusú háromhajós bazilika épült, kereszthajóval. Ami a tornyot illeti, fordított volt a története ahhoz képest, amit sok más templomnál láttunk: eredetileg volt a nyugati oldalon egy tornya, ma pedig már nincs. 

A hosszházon és a kereszthajón jól felismerhetőek a román stílus ismertetőjegyei, egyes részek inkább az érett román korban, a XII. században épülhettek, legalábbis az építészeti elemek erre utalnak. 

A szentély már a XIII. század alkotása, 1237-re készült el, és egyértelmű gótikus stílusjegyeket mutat. Bár az érett gótika merészségével még nem találkozhatunk, a nagy ablakok, csúcsíves kivitelben, az ennek megfelelően 5/8 kivitelű szentély (8-szögletű alaprajz, amiből 5 oldal épült meg, a maradék 3 esne az épület belsejébe) feltűnően modern építészetet jelentett ebben a korban. Ne feledjük, ugyanekkor, kicsit feljebb a folyó mentén, a kölni Szent Kunibert még tisztán román stílusban épült! 

1264-ben elhelyezték a templomban az eredeti alapító, időközben szentté avatott Suitbert maradványait, és a templom ma az ő nevét viseli. 

A templom belső tere is visszatükrözi, amit kívülről láttunk: egy román stílusú háromhajós bazilika, egy erősen gótikába hajló szentéllyel. 

A nyugati tornyot pár évvel később katonai okokból lebontották, mondván, majd újjépítik. Erre hatszáz évet kellett várni. 1877-ben végrehajtottak az addigra erősen leromlott állapotú épületen egy átfogó felújítást, és ennek keretében kapott a bazilika két új tornyot a nyugati oldalon. Ezek viszont még a száz évet sem érték meg, a második világháborúban szétlőtték őket. 

A háború után a tornyokat nem építették fel újra (erre a korra jellemző volt a román korra való visszaalakítás a régióban, a tornyok esetében ehhez csak a maradványaikat kellett eltüntetni) a templom többi részét helyrehozták. Ma is egyházi kezelésben van.