A münstereifeli Román Ház
Régóta írom már ezt a blogot (igaz, nincs túl sok bejegyzés), de még sosem gondolkodtam ennyire intenzíven az aktuális írás címén. Az addig rendben van, hogy olyan kifejezéseket, mint "román stílus", vagy "román kor", még több-kevesebb természetességgel használunk, ebben a blogban különösen is. De mit kezdjek egy épülettel, aminek semmi más neve nincs, csak egyszerűen "Romanisches Haus"? Fordítsam "román stílusú ház"-ra?
No, de a lényeg maga az épület. A kutatások szerint 1167-ben épült. Kb. száz méterre áll az apátsági templomtól, és megépítésétől egészen a XIX. század elejéig az apátság egyik kanonokjának lakóházaként szolgált (értelemszerűen nem ugyanaz a pap lakott itt hatszázötven éven át). A környékbeli hegyekben bányászott természetes kőből építették, egyszerű lakóház, nem törekedtek különösképpen díszítésekre, ilyesmire. A román stílust azért így is egyértelműen felismerjük az alkalmazott elemeken, pl. az ablakoknál.
Igazán érdekesen fest ebben az utcácskában. A mai kor embere a Fachwerk-házakra is úgy tekint, mint valami régi, történelmi épületre, de ott áll köztük egy XII. századi kőépület, amelyik mindegyik Fachwerk-háznál több évszaddal idősebb.
A Fachwerk egy statikai kifejezés, azt jelenti, amikor egy épület vagy egyéb szerkezet egy rácsos vázszerkezetre épül. A mérnöki nyelvben használják például a rácsos hídszerkezetekre is, mint amilyen a legtöbb vasúti híd Magyarországon is. Házaknál, főként német nyelvterületen, azt nevezik így, amikor egy ház egy fa szerkezetre épül, voltaképpen ez a szerkezet tartja a házat, és a fal csak kitölti a rácsozat réseit, hogy megóvja a lakókat az időjárás viszontagságaitól, de teherhordó szerepe nincs. A technika maga már a római korban is ismert volt, Németországban a XIII. század közepétől terjedt el széles körben.
A franciák bevonulásával az apátságot feloszlatták, a ház gazdátlanná vált, és egy jó évszázadon át inkább csak pusztult - ahogy egész Münstereifel ebben a korban (erről részletesebben ld. az apátságról szóló cikknél).
A XX. században lakhatatlanná vált, a teljes lebontása is szóba került. 1962-től mégis felújították. Igaz, nem hozták rendbe olyan szépen, mint ahogy például a kardeni, hasonló funkciójú épületet, de használhatóvá tették, és mindezt úgy, hogy kívülről megőrizték a román stílus jellegzetességeit. Ugyanakkor az ablakoknál látjuk például, hogy belülről modern nyílászárókkal egészítették ki őket. Ez egyfelől illúzióromboló lehet, másfelől enélkül a házat nemigen lehetne használni bármire is.
1975-től a középkori Münstereifelt bemutató Hürten-múzeum működik az épületben.
