A bemutatandó kápolnáról gyakorlatilag semmi biztosat nem tudunk. Első történelmi említése a XVI. századból való, és még a település, ahol fekszik (Ramrath, ma Rommerskirchen külterülete) is csak a XIV. században szerepel először írásos dokumentumban, de az biztos, hogy a kápolna ennél sokkal régebbi.

Ramrathban valamikor a Karoling-korban létesült egy nemesi udvarház, ami mind a mai napig létezik, persze az eredeti épületekből már semmi sincs meg, és a tulajdonosi háttér is sokszor változott tizenhárom évszázad alatt.

Ide tartozhatott a kápolna. Akik ismerik a kor építészetét, azoknak rögtön feltűnhet, hogy a szentély téglalap alaprajzú, a hátfala egy egyenes, az épület hossztengelyére merőleges fal, nem pedig félköríves, ahogy a román stílusnál megszoktuk. Ezen kívül az ismert, és szinte minden XI-XIII. századi templomon megtalálható díszítések, például a lombard hamis boltívek is teljesen hiányoznak. Ezek, és még egy-két jellemző alapján szinte biztosra vehetjük, hogy az előző ezredforduló idején a kápolna már állt, de a IX. századi építés sem kizárható. A kápolna ún. pre-román vagy elő-román stílusban épült, azaz még a román stílus teljes kialakulása (X. század vége) előtt.

Erre utal a védőszent kiválasztása is. Szent Lambertről már említést tettem egy másik, szintén az ő tiszteletére szentelt (a ramrathinál kétségkívül fejlettebb építészetet felmutató, XI. századi) templom kapcsán. Igen népszerű szent volt, sok templom viseli a nevét, de a XII. század elejétől gyakorlatilag megszűnt a tisztelete. Tehát egy Lambert-templom 1100-nál nem lehet későbbi (ami persze nem zárja ki egy korábbi templom akár teljes átépítését a védőszent megtartása mellett).

Az eredetileg egyterű templomot később, valószínűleg a XII. században kibővítették egy mellékhajóval az északi oldalon, azóta kéthajós az épület. A XX. század elejére nagyon leromlott az állapota, akkor egy felújítással megmentették az összedőléstől.

Mindenesetre ahhoz képest, hogy az egész Alsó-Rajna-vidék egyik legrégebbi, azon belül a neussi régió szinte biztosan legrégebbi építészeti emléke, meglehetősen gondozatlan. Derékig ér a gaz, az épületen semmi nyoma a rendszeres törődésnek, a fák miatt pedig a nyugati (azaz a főhomlokzat felőli) oldalról csak közvetlen közelről látható.