A középkori Európában gyakran pusztított egy betegség, amit akkor járványnak hittek (nem az volt, de erről majd lásd lejjebb). Egy francia nemes fia ebből a betegségből meggyógyult, és mivel ő úgy vélte, Remete Szent Antal ereklyéinek érintése gyógyította meg, hálából alapított egy szerzetesrendet, amely a szent nevét viselte, és a betegséggel küzdők ápolásával, gyógyításával foglalatoskodott. 

A Szent Antal-rend kölni temploma

Az égő fájdalmakkal járó betegséget aztán, egyfajta visszacsatolásként, Szent Antal tüzének is nevezték Európa-szerte. A szerzetesrend a XV. században több, mint háromszáz kórházat működtetett. Kölnben 1350 után telepedtek meg, itt is létesítettek egy kolostort, egy kórházat, és építettek egy - természetesen Remete Szent Antal tiszteletére szentelt - templomot.

Az 1378-ra elkészült templom a kornak megfelelően gótikus stílusban épült. Háromhajós templom, ráadásul innét, a nyugati vége felől nézve már első ránézésre is feltűnően aránytalan kiépítéssel. Már a román korban is szerették a főhajót sokkal magasabbra építeni, mint amilyen széles, a XII. században megjelent új építészeti módszerekkel ezt még tovább lehetett fokozni. 

Az oldalról készült képen is jól látható, hogy a nagy ablakokkal a falba jóval kevesebb anyag kerül beépítésre, mint a román korban, ezzel a magasabbra húzott fal is elég könnyű lesz ahhoz, hogy ne omoljon le a saját súlya alatt. Arról pedig, hogy a tető súlya ne tolja szét a falakat, a külső támpillérek gondoskodnak (az ablakok közt, a mellékhajó teteje felett átnyúló támasztékokat tessék nézni).

A reformáció nem kedvezett a szentek tiszteletének, a XVI. században az Antal-rend erősen visszaszorult. 1597-ben kimutatták, hogy Szent Antal tüze az anyarozs, más néven varjúköröm nevű gombától ered. Ez nem egy mezőgazdasági blog, szóval most megelégednék azzal a nem túl tudományos leírással, hogy ez egy, a rozs termésén élősködő gomba. A középkorban nem szűrték ki a rozsból, így belekerült a rozslisztbe, és azáltal a rozskenyérbe, aki pedig ebből a kenyérből evett, megbetegedett (tehát ez nem járvány, hanem egy gyakran ismétlődő tömeges mérgezés volt). A XVIII. század elejétől már elterjedt, hogy a rozs termését aratás után megtisztították a gombától, így a Szent Antal tüze betegség is teljesen visszaszorult, a XVIII. század végére Európából gyakorlatilag eltűnt. 

Ennek folyományaként az Antal-rend is feleslegessé vált, a XVIII. század végére már csak két kolostoruk maradt, Höchstben és Kölnben. 1803-ban a francia hadsereg bevonult Kölnbe, és a rendet végleg feloszlatták. A franciák kihirdették a vallásszabadságot is, Kölnben is szabadon tevékenykedhetett az addig betiltott evangélikus egyház. Mivel saját templomaik persze nem voltak, a franciák adományoztak nekik a feloszlatott szerzetesek templomai közül néhányat, így a belvárosi egykori antal-rendi templomot is. Máig ez a kölni evangélikus egyház főtemploma.

A XIX.-XX. századokban a Schildergasse lett Köln fő bevásárlóutcája, a németül Antoniterkirchének nevezett épületet körbevették az üzletközpontok, éttermek. Ma, mint a képeken is látható, közvetlenül a temlom mellett is kiülős vendéglátóhelyek üzemelnek. Ennek megfelelően ez, legalábbis a kölni lakosok körében, a város legismertebb épületei közé tartozik, még ha történetét nem is sokan ismerik.