Schöller valamikor a második évezred elején jött létre, az azonos nevű család birtokaként. Az udvarház mellé épült egy kápolna is. 

Bal oldalon az udvarház, jobb oldalon a templom tornya

A toronyról biztosan tudható, hogy a XII. század elején épült. A templom többi részéről nincs hiteles feljegyzés, az biztos, hogy nem a toronnyal együtt épült, de nem is sokkal utána. 

A torony inkább bástyára emlékeztet, mint templomtoronyra, és magán viseli a román kor vidéki, kevésbé jól képzett építőmestereinél tipikus jellegzetességeket.

A templom méretei leginkább egy családi kápolnára emlékeztetnek, bár a középkorban a falusiak temploma is ez volt - de ők se voltak többen néhány tucatnyinál. Schöller már akkor se volt világváros. 

A XVIII. században megnagyobbították az ablakokat (fejlődtek annyit az építészeti ismereteik az össze-vissza egymásra rakott kövek korszakához képest, hogy már normál méretű ablakok mellett is elbírta az épület a tető amúgyis igen csekély súlyát), valamint elbontották az uradalom falait. 

Ez utóbbi azért érdekes, mert a templommal ellentétes oldalról azok támasztották meg a tornyot, így ezután két masszív támfallal kellett megerősíteni (ezek láthatóak az ajtó két oldalán). A fenti képen az is megfigyelhető, hogy a XXI. században már jó fél méterrel magasabban van a talaj szintje, mint a XII.-ben volt, így az eredeti szinten hagyott bejárathoz lépcsőkön juthatnak le a látogatók.

Ezzel a templom elnyerte mai formáját. A XIX. századi átalakításokat a XX. századi felújítás során mind eltüntették, így ma az épület nagyobbrészt az eredeti, román kori kialakítást, kisebbrészt a XVIII. századi átalakításoknak megfelelő állapotot tükrözi. 

Bár Schöllert az 1975-ös közigazgatási reform keretében Wuppertalhoz csatolták, ettől még ugyanaz az eldugott kis falu maradt. A falu eldugott mellékutcájában található épületet teljesen körbenőtték a fák, így ma csak a torony árulkodik arról, mekkora kincs is rejtőzik a házak mögött.