Ritkán látogatunk a Rajna bal oldalára, ezúttal innét választottam egy bemutatandó templomot. A Feldkirche alig párszáz méternyire található a folyótól, de jó 50 méterrel a vízszint felett, egy domb tetején. A legendák szerint itt már a történelem előtti időkben is pogány szentély volt, erre azonban semmilyen történelmileg értékelhető nyom nem utal. 

Ami biztos, hogy ezen a helyen a X. században épült egy keresztény templom, ez téglalap alaprajzú, kb. 10×6 méteres egyszerű épület lehetett. Részben annak az alapjait felhasználva épült ki 1150-1200 között valamikor a ma is látható templom. Egy klasszikus román stílusú háromhajós bazilikáról van szó, bár az építési forma ma kívülről nem felismerhető az egy síkba hozott tető miatt. 

Ma a főépület mintegy 32×15 méteres, ami megfelel az 1200 körüli állapotnak. A templom kelet-nyugati tájolású, legtöbb kortársához hasonlóan. Amikor elkészült, akkor építették hozzá a nyugati végéhez a tornyot, ez 34 méter magas. 

Az éület eredetileg be volt vakolva, és fehérre meszelve. A XIX. század óta áll csupaszon. Ez egyébként jobban megmutatja falusi jellegét is, hogy a felhasznált kövek nem feltétlenül lettek szépen szabályosra, egyformára csiszolva, hanem épp csak annyira munkálták meg őket, hogy egymásra lehessen rakni. 

Vélhetően nem is álltak túl jól felhasználható kövekkel. Egyébként a legenda szerint eredetileg nem is itt akarták a templomot felépíteni, hanem a szomszéd faluban (ami alig egy kilométerre feküdt, és ma éppúgy Neuwied város része, mint a Feldkirche), de az ökrök csak idáig voltak hajlandóan elhúzni a kövekkel megrakott szekeret. 

A templom évszázadokon át változatlan formában működött, a barokk korban az eredeti toronysisakot (aminek a formáját nem ismerjük) barokk kupolára cserélték. A XIX. században divatos visszaromanizálás korában rajnai típusú, rombuszokból álló új tető került a toronyra. 

A bejárathoz pedig lépcsőket kellett rakni, mert az évszázadok során a talajszint megemelkedett, a templom viszont maradt, ahol volt - eléggé elterjed megoldás ez a középkori templomoknál. 

A II. világháború harcaiban az épület jelentősen megsérült. A nagy részét helyre lehetett állítani, a szentély az apszissal azonban menthetetlen volt, ezeket a háború után korábbi ábrázolások alapján az eredeti formájukban újjáépítették. Szemmel is jól láthatóak az épület többi részéhez képest világosabb színű, szabályosabb formájú építőkövek. 

A felújítás 1952-re készült el, a templom azóta csak kisebb, állagmegőrző felújításokat kapott.