A régi időkben sok város szerveződött a folyók mellé. Autópályák hiányában sokszor a folyók jelentették a legfőbb közlekedési útvonalakat, hegyvidéki területeken pedig a folyóvölgyek sokkal élhetőbbek voltak, mint a környékbeli hegyek. Komoly központok alakulhattak ki nagy folyók összefolyásánál. A Rajna mellékfolyói közül a Mosel torkolatánál fekvő Koblenzről már több szó is esett itt a blogban. Kissé feljebb, a Majna torkolatával szemben fekszik Mainz. Manapság nem számít igazán nagy városnak (200 ezer lakos), ellenben igen ősi település, a jégkorszak végéről származó emlékeket is találtak itt régészek. A város folyamatosan a kelták óta lakott, azaz nagyjából két és félezer éve. Neve is a kelta Magont isten nevéből ered, sokszoros alakváltozáson keresztül.

A kora középkori időszakból elég hiányosak a források, mindenesetre úgy tűnik, a IV. században már működött itt keresztény közösség, és székesegyházuk is volt (székesegyháznak a püspöki templomokat nevezik, mivel a korai középkorban csak a püspökök ültek a szentmiséken, az alacsonyabb beosztású papok álltak).

A Willigis-féle dóm (Forrás: 1000 éves a mainzi dóm)

Ami biztosnak látszik, hogy a X. század végefelé volt a városnak egy Willigis nevű püspöke, aki egyben I. Ottó, majd az ő halála után II. Ottó kancellárja is volt. Willigisben lehetett némi becsvágy (anélkül nehéz lett volna ilyen magas pozícióba jutni), ami abban is megmutatkozott, hogy Mainz jelentőségét egy új dóm építésével is emelni akarta. A dóm építészete és méretei is impozánsak voltak. Az akkoriban alig 2 ezer lakosú városnak aligha volt szüksége egy közel száz méteres székesegyházra.

A templom a kornak megfelelően pre-román stílusban épült. Hogy pontosan hogy nézett ki, ma nem tudjuk (részletek erről lentebb), az viszont biztos, hogy egy háromhajós bazilika volt, de nem kereszt alaprajzzal, hanem a két végén volt egy-egy kereszthajó, hasonlóan, mint az ugyanebből az időből származó, de ma is nagyjából eredeti formájában álló hildesheimi Michaeliskirchénél. Ebből az épületből mára csak a keleti (a rajzon bal oldali) végén lévő két, kör alaprajzú torony maradt fenn. A fenti rajz az épület fő szerkezetét biztosan megfelelően ábrázolja, a felépítmény nem biztos, hogy így nézett ki.

A dóm 1009-re készült el, augusztus 28-án szentelték fel, és még aznap (egyes források szerint másnap) le is égett. Feltehetőleg az ünnepi díszkivilágításhoz használt fáklyák lángja csapott át az épületre. Persze a masszív kőfalak nem semmisültek meg teljesen, úgyhogy ésszerűnek tűnt az épületet helyreállítani, ez 1036-ra fejeződött be, nagyjából az eredeti formát követve. Ez már tovább bírta, 1081-ben égett le.

Ekkor érkezett IV. Henrik. Ő már ott volt Speyerben is, az ottani dóm építésénél, és a császár vette kezelésbe a mainzi dóm ügyét is. 1100 körül láttak neki a dóm újjáépítésének, ekkor már az érett román stílusnak megfelelően.

Keletről kezdték, a keleti szentély készült el legelőször. Megmaradt a két torony és a kereszthajó, de ez utóbbit kiszélesítették (a kereszthajó szélessége nőtt meg, azaz a templom egészéhez képest hosszirányban lett nagyobb), és erősebb is lett az elődjénél, hogy elbírja egy torony súlyát. Az apszis kialakítása megfelel a kor rajnai stílusának, érdemes megfigyelni a törpegalériát az apszis tetején (a koblenzi Kastor-templom vagy a kölni Szent Kunibert hasonló). Ekkor készült el a torony is, azóta csak a sisak formája változott, a többi rész a XII. század eleji állapotot tükrözi.

IV. Henrik szerepének köszönhetően nevezik a mainzit is császári dómnak, azaz Kaiserdomnak, és lett így a három rajnai császári dóm egyike. "Jajj neked, Mainz, elvesztetted romokban álló székesegyházad újjáépítőjét" - írták már a kortársak is a császár halálára 1106-ban.

A hatalmas rom azonban mások szemét is szúrhatta, ezért egy egész rövid szünet után már az 1120-as években folytatták a dóm újjáépítését. Egy klasszikus, háromhajós bazilika készült, azonban a császári támogatás hiányában már jóval szerényebb költségkerettel, és, ennek megfelelően, egyszerűbb kivitelben is.

Valamikor a XII. század végén kapott boltozatot az új hosszház, a két oldalhajó klasszikus keresztboltozatot, a főhajó az akkoriban újdonságnak számító, egyszerű bordázott boltozatot.

A nyugati végén a templom meghosszabbításában épült egy új szentély, azáltal az eredetileg az épületet lezáró kereszthajó a román stílusban megszokott szerepet kaphatta. A fő- és a kereszthajó találkozása fölé pedig, a rajnai átmeneti (a romanikából gótikába hajló) stílusnak megfelelően egy magas, nyolcszögletű tornyot emeltek (ld. még Sinzig vagy Düsseldorf, Szent Margit). A kereszthajó és az új szentély is mutat már átmeneti jellegzetességeket, érdemes megfigyelni a külső támpilléreket.

A dóm teljes építéstörténete így mintegy két és fél évszázadot ölel fel, a román kort közvetlenül megelőző, és már gótikába hajló stílusjegyeket egyaránt felmutat.

Az újjáépített dóm, 1239-ben (Forrás: 1000 éves a mainzi dóm)

A IV. Henrik által megkezdett újjépítés végül több, mint száz évig tartott, és 1239-re fejeződött be. A dóm ekkori állapota szinte teljesen megfelel a mainak, az épületen csak kisebb változtatásokat hajtottak azóta végre, kivéve a tornyokat, amelyeket többször is átalakítottak.

A középső torony, valamint a nyugati szentély sarkain álló kisebb tornyok a XVIII. század második felében kapták meg ma is látható barokk kivitelüket (a nagy torony 1769-ben készült el), lényegében ekkor nyerte el a dóm a mai képét.

By Wolfgang Pehlemann Wiesbaden Germany (Self-photographed) [CC BY-SA 3.0 de], via Wikimedia Commons

A nagyfokú körbeépítettség egyfelől megmutatja az épület impozáns méreteit, másfelől kissé eltakarja az épület igazi szerkezetét. Igazából a légifelvételen látszik jól a teljes dóm, ami ma meghatározza Mainz teljes városképét.