A maastrichti Miasszonyunk-bazilika

Igazából már a fordításnál elakadtam. Nem mintha nem érteném a holland kifejezést (német nyelvtudással nem olyan nagy kihívás a hollandot olvasni), de a fordítás teljesen magyartalan. De a francia Notre Dame-ot is így szokás fordítani, szóval bevállaltam ezt a változatot.

maastricht_lieve_vriouw_westwerk.jpg

A Szűz Mária tiszteletére emelt Basiliek van Onze-Lieve-Vrouw (vagy, hétköznapi nevén "Sterre der Zee", "Tenger csillaga") alapjait valamikor az előző ezredforduló tájékán rakták le. Számos társához hasonlóan ez sem új alapítás volt, egy kora középkori templom helyére építették, amely valószínűleg a VI-VIII. században létezett maastrichti egyházmegye székesegyháza lehetett. A ma is látható épület legrégebbi része a Westwerk, amely a XI. század elején épült.

A blog visszatérő olvasói minden bizonnyal tisztában vannak már a Westwerk fogalmával, és tán még fel is ismernék, hogy egy ilyet láthatunk a képen, de alighanem őket is meglepi ez a forma. A holland művészet megalapozásának minősülő ún. Maas-menti művészet (a Maas, vagy franciásan Meuse egy folyó, egyebek mellett Maastricht is róla kapta a nevét) építészetének sajátsága ez a várfalszerű Westerk, többfelé is láthatunk hasonlót a mai Hollandiában és Belgiumban.

maastricht_lieve_vriouw_schiff.jpg

Mint az az első képről is jól látható, a bazilika erősen körbeépült, ezért ma elég nehéz felmérni az épület szerkezetét. Mindazonáltal még erről a töredék-fotóról is tisztán kivehető, hogy egy háromhajós bazilikát látunk, kereszthajóval. Az épület fő része valószínűleg a XII. században készült el. A kereszthajó a megszokottnál szélesebb, jóval túlnyúlik a mellékhajók szélességén.

Többé-kevésbé szabadon áll a templom keleti vége is, a szentélyt lezáró félköríves apszist figyelhetjük itt meg.A szentély sarkán álló díszítő torony ismerős lehet a Rajna-menti templomokról is, a háromszög-végződésű falra emelt, négy rombuszból álló toronysisak pedig kifejezetten rajnai jellegzetesség, innét került át a ide - a XIX. században.

maastricht_lieve_vriouw_innenraum.jpg

A templom belső tere teljesen megfelel annak, amit a román stílusú építészetről az iskolában tanultunk: mivel az épületnek szinte egyáltalán nincsenek ablakai, belül még nappal is erőteljes sötétség uralkodik. Így is kivehető a háromhajós szerkezet, az apszissal. A látható bordázott mennyezet a gótikus korból, valószínűleg a XVI. századból származik.

1794-ben a francia hadsereg megszállta Maastrichtet, a templomot bezárták, majd katonai célokra hasznosították. Ebben a korban megsemmisült a templom teljes levéltára, ezért tudunk nagyon keveset az épület múltjáról. 1837-ben kapta vissza az addigra ismét független Hollandia kormányától a katolikus egyház. Ekkor hozták át ide a város egy másik, lerombolt templomából a Szűz Mária Tenger Csillaga szobrot, amiről a templom a népszerű melléknevét kapta.

A XIX. század végén a Roermondból számunkra már ismerős Pierre Cuypers látott hozzá a templom restaurálásának, amelynek folyamán több helyen is elbontotta a későbbi (főként barokk) elemeket, és román stílusúra alakította vissza a templomot. Mivel igazából nem tudhatta, hogyan nézett ki a román korban a templom, helyenként szabadjára engedte a képzeletét. Az eredmény nem lett annyira tragikus, mint Roermondban, de azért itt sem kell mindenről elhinnünk, hogy az ilyenre épült a középkorban, mint amilyennek most látjuk. Mindazonáltal a templom legjellemzőbb része, a Westwerk, egészen biztosan eredeti. A többiből meg úgysem sokat látunk.